Egy ateista életszemlélet

Egyesületek Szövetsége székházában, 2007.09.12.-én, a Bertrand Russell előadás-sorozat

(http://www.szkeptikustarsasag.hu) szervezésében.

Székely László, az MTA Filozófiai Intézet kandidátusa 2007. április 23.-án a „Theoretical

értelmes tervezet elmélete a természettudomány és a filozófiai dimenziójában” címmel az ELTE

Filozófiai Intézetében, a Puskin utcában, amely ugyan szintén kapcsolódik az ateizmushoz, de nem

témája jelen előadásnak. Azért említem, mert annak a bizonyos előadásnak a vitájában jegyeztem

meg, hogy az „ateizmus” fogalmát Székely tévesen használja, hiszen az nem feltétlenül jelent

istentagadást, hanem csak az istenbe vetett hit hiányát. Székely ragaszkodott ahhoz, hogy az

ateizmus bizony istentagadás. Én jól informáltnak gondoltam magam, ugyanakkor Székely László

filozófusról el lehet képzelni, hogy téved, de azt nehéz, hogy tájékozatlan lenne. Mint látni fogjuk,

bizony egyikünk sem volt teljesen jól tájékozott. Erre akkor jöttem rá, amikor erre az előadásra

készültem.

Ezen előadás célja elsősorban az alapfogalmakkal való megismerkedés, illetve ezek tisztázása.

Tapasztalható ugyanis, hogy az ateizmusról különféle meghatározások élnek az emberekben.

Az előadás célja tehát az is, hogy az ateizmusról és kapcsolódó fogalmakról egy konszenzust

alakítsunk ki, hogy az ateisták egybehangzóan használják e fogalmakat, és következetesebben

terjesszék máshol is.

Mindez azért jó, hogy a szavakon való lovaglást vitákban először is felismerjük, kezelni tudjuk, és

kiküszöböljük, sőt, elkerüljük. Az, hogy elméletünk a valóságról igaz-e ugyanis nem azon múlik,

hogy mit hogyan nevezünk, ami konvencionális. Ugyanakkor mégis praktikus ugyanúgy használni a

szavakat, mert könnyebb egymás megértése.

A különböző fogalmak összefüggéseit is elemezni fogjuk ugyanezen célból, és hogy ezzel

eszközöket adjunk bizonyos érvekhez.

Nézzük akkor először a lexikonokat!

„ateizmus <a görög 'istentelen' szóból>: világnézet, mely tagadja a természetfeletti erők, isten v.

istenek, a túlvilág létezését, elveti a vallást, és harcol ellene” (UML)

Ez egy szocialista korszakból való lexikon, és mindegyik ilyen és ebből származott újabb lexikon

hasonló definíciót ad. Még a rendszerváltás után sem változtatták meg ezt a szócikket. Így például a

Magyar Nagylexikonban is kb. ez van. A szócikk szerint ateista volt Démokritosz, Lucretius,

Diderot, Holbach, Feuerbach, Martinovics Ignác. A keleti blokkban, a szocializmusban az ateizmus,

mint isten tagadása jelenik meg. Ez ideológiai okokból érthető: a kommunizmus ideológiája

istentagadó volt, és ezt várták el mindenkitől, így a semlegesség lehetőségének nem is kívántak sok

helyet adni.

De a nyugati lexikonok egy részében is istentagadás a definíció. De nézzük szó szerint!

„ateizmus (atheism) Isten v. istenek létezésének tagadása. Beletartozik bármilyen specifikus istenhit

elvetése, valamint az a nézet, hogy az isteni létezés igényének egyetlen ésszerű megközelítése a

kételkedés.” (Cambridge)

A Larousse hasonlóan tagadással definiálja az ateizmust. Tehát nyugaton is meglehetősen elterjedt

ez a felfogás.

„Ateizmus Isten létezésének tagadása vagy nem hite. Istennek való engedelmesség elmulasztása,

istentelenség [praktikus ateizmus]” (CompactOxford)

Az angolszász irodalomban, mint látjuk megjelenik egy olyan idea is, hogy praktikus ateizmus, ami

nem az elvekről, hanem a gyakorlatról szól. Ezen értelemben Európa nagy része ma már

praktikusan ateista lenne, hiszen a templomba járó népesség aránya 50% alatt van, és az emberek

erkölcsi felfogása meglehetősen világi (ld. Bruce 2002). Gyakorlatilag a vallások tehát már

elvesztették a csatát, csak elvi téren tartják még valamennyire magukat Európában.

A Compact Oxford definíciójának jelentősebb eltérése azonban az, hogy a „nem hit” is ateizmus,

nem csak a kifejezett tagadás. Ugyanez megtalálható még pár másik lexikonban is.

„Ateizmus 1. Istenhit hiánya vagy Isten létezésének tagadása, vagy felsőbb intelligens lény, a

teizmusban való hit hiánya. 2. Istentelenség, különösen viselkedésben istenellenesség. (Webster)

„Atheismus Isten létezésének elutasítása vagy tagadása.” [NESZ]

Az „elutasítás” nem feltétlenül jelent tagadást, hanem hit hiányát jelenti, amelynek számos oka

lehet.

A közfelfogás tehát vegyes, és ellentmondásos. Az egyik felfogás megerősíti Székely László

szóhasználatát, a másik megerősít engem. Nézzük az ateista filozófusokat!

Michael Martin, a talán legismertebb, nyíltan ateista, és szinte csak ateizmussal foglalkozó jelenkori

filozófus megkülönböztet pozitív és negatív ateizmust. A negatív ateizmust, mint az istenhit

hiányát, a pozitív ateizmus, mint isten létezésének tagadását definiálja. (Martin 1990:26).

A Wikipédia megkülönböztet gyenge és erős ateizmust, ami tulajdonképpen ugyanez a két

fogalompár: a gyenge ateista csupán nem hisz istenben, az erős ateista tagadja istent.

Etimológiailag, az „ateizmus” szó istenbe vetett hit hiányát jelenti, mivel az „a” képző nem

ellenességet, nem tagadást, hanem hiányt jelent. Az etimológia tehát a mellett szól, hogy nem csak

isten létezésének tagadása, hanem már az istenhit hiánya is ateizmus legyen, és az ateizmuson belül

különböztessük meg a két nézetet.

Nagyon fontos tisztázni a fogalmi különbségeket, de az se volna rossz, ha lassan kialakulna egy

konszenzus arról, hogy mit értsünk ateizmus alatt. A gyenge és erős ateizmus fogalma a Wikipédia

miatt valószínűleg el fog terjedni. Minden ország az angol példát másolja, tehát minden országban

terjedni fog ez a fogalomhasználat. Az előnye ennek az, hogy az ateizmus szó etimológiájával

harmonikusabb, továbbá hogy így több emberről mondhatjuk, hogy ateista, ami marketing

szempontból előnyös.

A továbbiakban tehát az „ateizmus” szót, mint vallásos hit hiányát fogom használni. Hogy egész

pontosan milyen vallásos hit hiányáról van szó, azaz milyen hitek számítanak az ateizmust

kizárónak, azt a következő fejezetben vizsgálom meg.

Az „ateizmus” formailag úgy tűnik, mintha a teizmus hitében való hiányt jelentené. Ugyanakkor az

„ateizmus” szó sokkal régebbi, mint a „teizmus” ideológiájának elkülönülése más istenhitektől,

mint a deizmus és panteizmus. Igazából az ateizmus nem a teizmus szóból fakad, hanem a „theos”

szóból, ahogy a teizmus maga is. Csakhogy az ateizmus a „theos” szó eredeti, hétköznapi

jelentéséhez kapcsolódik, ami egyszerűen isten, olyan általánosan, ahogy a jelenkori magyarban

használjuk.

Nézzük meg, hogy mit jelentenek a különféle istenhitek, és mi az ateizmus viszonya hozzájuk!

„teizmus <a görög 'isten' szóból>: teolóiai-filozófiai tanítás, a megszemélyesített Istenről, akinek

akarata állandóan meghatározza a világ sorsát” (UML)

„Teizmus: teizmusnak nevezik azt a felfogást, amely szerint van Isten; Isten mindenható,

mindentudó és jóindulatú és különbözik attól a világegyetemtől, amelyet teremtett, és amelynek

folyásába beavatkozik.” (FK, Alasdair MacIntyre)

A teizmus mibenlétében elég jó konszenzus van tehát, itt nincs gond. A deizmusal szemben hisznek

a csodákban, vagy abban, hogy Isten beavatkozik, fenntartja a világot, állandó kapcsolatban van

vele. Követői voltak Aquinói Tamás, Descartes, Berkeley.

„deizmus <a lat. 'isten' szóból>: filozófiai irányzat; azt állítja, hogy isten teremtette a világot, de

a teremtés aktusa után nem avatkozik be a világ törvényszerű működésébe.” (UML)

Követői: Locke, Voltaire, Rousseau. 17. sz. Egyfajta valláskritika volt, amely nem ment el isten

tagadásáig.

„Deizmus: a hit, hogy létezik egy jó és bölcs Legfőbb Lény, aki miután a világot megteremtette,

annak menetébe többé nem avatkozik bele.” (FK, Alasdair MacIntyre)

Tehát a deista nem hisz a csodákban. Ezen lexikon azt is mondja, hogy a deista isten viszonylag

racionálisabb, mint a teista isten.

„deizmus <gör. 'minden+isten' szóból>: filozófiai tanítás, mely istent a természettel azonosítja;

isten nem áll külön a természettől mint teremtője, hanem azonos vele.” (UML)

Fő képviselői: Plotonisz, a sztoikusok, Johannesz Scottus, Schelling, Bruno.

Diderot a Wikiédia deistának mondja, az UML viszont ateistának. Ez pedig elvezet pont ahhoz az

érdekes kérdéshez, hogy vajon az ateizmus tényleg csak a teizmusban való hit hiánya? Mint láttuk,

ennek nincs sok alapja, legfeljebb az a formai tény, hogy az „ateizmus” szó úgy hangzik, mintha

erről lenne szó. De történetileg ez nem igaz, hiszen a teizmus későbbi fejlemény.

Manapság az emberek nagy része gyakorlatilag deista, nem hisz a csodákban. Meg is ritkultak a

csodákról szóló beszámolók, nem részei a hívők mindennapi életének. Ha tehát a deisták ateisták

lennének, akkor Európa nagy része ateistának számítana, ugyanúgy, ahogy praktikus értelemben

ateisták. Az ateizmusról való felfogás azonban nem a formai képet követi. A deizmus és teizmus

közötti különbséget nem tartják olyan lényegesnek, hogy e mentén törjön az ateizmus fogalma.

Tehát a deistákat jelenleg a többségi felfogás nem gondolja ateistának.

Fogósabb kérdés a panteizmus.

„Panteizmus: az a tan, hogy minden isteni természetű, hogy Isten és a Természet azonos.” (FK,

Alasdair MacIntyre)

Követője volt Spinoza, és ha hihetünk Einstein egy idézetének, akkor Einstein is. A MNL azt

mondja, hogy a panteista „lényegében ateista”. Einstein ateizmusa egyébként is nagy port szokott

felverni fórumokon, hiszen ő afféle autoritás. A kérdés ugyan közel sem olyan perdöntő egy nem

autoriter gondolkodó számára, akinek Einstein hite egyáltalán nem kell, hogy perdöntő legyen.

De azért az egy fontos fogalmi kérdés, hogy amikor istenhit hiányáról beszélünk, akkor személyes

istenre gondolunk-e, és a Világegyetemtől különböző istenre? A panteizmus szerint isten nem

különbözik a Világegyetemtől, és vagy az Univerzum maga személyes vagy nincs személyes isten.

Ha azonban isten nem személyes, és a Világegyetemmel vagy a természeti törvényekkel azonos,

akkor miben is áll istensége? Nem tisztázott számomra, hogy ez mit is jelentene.

Panteistákból ma kevés van, bár a new age irányzatok között ez is szerepel. Sok, maga módján hívő

ember gondol valami ilyesmit, legalábbis vannak ilyen pillanatai is. A többség ezeket a hiteket sem

számolná az ateizmushoz.

Hátra van még pár olyan vallás, amelyben nincs isten. Az angolszász meghatározások ezzel nem

nagyon foglalkoznak, de az UML lexikonban láttuk a „természetfeletti erő” kifejezést. Ennek oka

nyilván az, hogy az angolszász országokban nem nagyon jellemző az isten nélküli vallás. Pedig van

ilyen: a buddhizmus bizonyos felfogása, a taoizmus, a sintoizmus, a jainizmus. Michael Martin

emlegeti a jainizmust (Martin 1990:5), mint ateizmust.

Mégis, a közfelfogás a jainizmust és semmilyen transzcendens erőkben való hitet nem mondana

ateizmusnak. Így például a közvélemény-kutatások, népszámlálások is így veszik a kategóriákat.

Igaz, ők sokszor a gyenge ateizmusról sem tudnak, hiszen a hitetleneket megkülönböztetik az

ateistáktól.

Az ateizmus mindennapi használatában tehát leginkább az „a transzcendentalizmus” jelentésében

használatos.

„agnoszticizmus <a görög 'megismerhetetlen' szóból>: filozófiai irányzat, amely tagadja a világ

megismerhetőségét; végső fokon idealizmushoz vezet.” (UML)

Követői: Huxley, Hume, Kant. Ez a meghatározás nem vonatkozik istenhitre. Az MNL

meghatározása hasonló. Valamiért a szocialista lexikon nem hangsúlyozza az agnoszticizmus

lényegében istenhithez való viszonyát. Ennek okát nem tudom. Pedig az angolszász irodalom

egyértelmű:

„agnosztikus. Valaki, aki hogy semmit nem tudunk, vagy nem valószínű, hogy tudható Isten vagy

istenek létezéséről vagy bármiről az anyagi világon túl.” (IllustratedOfxord)

Az angol irodalomban tehát az agnosztikus kifejezetten istenhittel kapcsolatos jelző. Huxley írásait

olvasva ez teljesen jogos, az agnoszticizmus szót kifejezetten istenhitre vonatkozva találta ki.

(Huxley 1889).

Az ateizmus azon elfogása mellett, miszerint az isten létezésének tagadása, az agnoszticizmusnak

kézenfekvő helye van, hiszen a vallásos hívő és az ateista közötti semleges nézetet képviseli.

Viszont amennyiben a gyenge ateizmust is felvesszük a fogalomtárba, akkor e között és az

agnoszticizmus között nincs sok különbség, legfeljebb hangsúlybeli vagy indítékbeli. A gyenge

ateista nem hisz istenben, aminek sok oka lehet, akár az is, hogy az illető egyáltalán nem

foglalkozik a kérdéssel.

Az agnoszticizmus azonban hozzá tartozik az a tézis, hogy istenről vagy nem tudunk semmi

perdöntőt, vagy akár nem is tudhatunk semmit soha, és ezért nem hiszünk sem a létében, sem a

nemlétében.

Richard Dawkins igen kritikus az agnoszticizmust illetően (Dawkins 2006). Nem azért, mintha

elvileg ne lehetne elfogadható. Sőt, igazából Dawkins sem egészen biztos isten tagadásában. A

kérdést valószínűségi szempontból közelíti meg. Isten létezésének valószínűségéről beszél, és bár

egy folytonos változó jellemzi ezt az értéket, 7 fokozatot ír le (Dawkins 2006: 73).

100% Erős teista

magas De facto teista

Kicsivel 50% felett Technikailag agnosztikus, aki a teizmus felé

hajlik

50% Agnosztikus

közel 50% Technikailag agnosztikus, aki az ateizmus felé

hajlik

alacsony De facto ateista

0% Erős ateista

Dawkins említi, hogy 100%-os ateista nem nagyon van, és az ilyen tulajdonképpen vallásos,

dogmatikus ember lehet. Továbbá az agnoszticizmus hibája az, hogy abból, hogy nem tudunk

biztosan istenről semmit pro vagy kontra, nem következik, hogy pont 50% a valószínűsége.

Dawkins szerint isten létezése valószínűtlen, és így de facto ateista.

Namost itt Dawkins „erős ateista” kifejezése emlékeztet az erős ateista korábbi fogalmára, aki

tagadja isten létezését, de ez nem pont ugyanaz, mint a 100%-os valószínűség. Itt van ugyanis az,

ahol nem tudok egyet érteni Dawkinsszal. Maga is említi, hogy az agnosztikus ezt a valószínűséget

lehet, hogy értelmetlennek gondolja. És ez egyfontos dolog. Az agnosztikus nem feltétlenül azt

mondja, hogy fifty-fifty a valószínűség, hanem azt is mondhatja, hogy nem lehet ilyet mondani. És

ez bizony így van. Valószínűség mondásához ugyanis egy valószínűségi modell kell, amihez igen

sokat kellene tudnunk istenről, empirkus megfigyelések kellenének („feldobunk 100 istent, hány

létezik?”). És kellene lehetséges ideológiák egy valószínűségi tere, ami nincs.

Isten valószínűségéről precízen tehát szerintem nem lehet beszélni. Továbbá véleményem szerint

lehet valaki istentagadó azon az alapon is, hogy isten valószínűtlen, és lehet agnosztikus is. Attól

függ, hogy annak a bizonyos valószínűségi értéknek mit tulajdonít. Valaki ki meri mondani a

valószínűtlenről, hogy nem igaz, van, aki nem. A valószínűség az egy másik spektrum, mint az,

hogy valaki mit állít igaznak és hamisnak.

Egyébként Karl Popper fejtette ki azt, hogy például a tudományban a törvények igazsága nem a

valószínűséggel kapcsolatos, hanem a valószerűségel (Popper 1998:110).

Ide kapcsolódik egy hasonló tudományfilozófiai irányzat, a logikai pozitivizmus, mely szerint az

empirikusan nem ellenőrizhető állítások értelmetlenek .

„E tézis történelmi érdeme volt, hogy felhívta a figyelmet a mondatok értelmének és

konfirmációs módjuknak szoros kapcsolatára. Megfogalmazása ezért segítséget nyújtott

egyrészről a tudományos állítások faktuális tartalmának elemzéséhez, másrészről pedig segített

kimutatni, hogy a tapasztalatokon túli metafizikai mondatoknak nincs megismerésbeli értékük.

”(Carnap 1999:42)

Nos, egy logikai poztivistának isten létezése egy értelmetlen kérdés. Nem hisz tehát istenben, de

isten tagadása is ugyanígy értelmetlen számára. Olyan tehát, mint az agnosztikus, de még sem

pontos annak mondani. Ugyanis a logikai pozitivista nem csupán azt mondja, hogy a kérdésről nem

tudhatunk semmit, hanem, hogy nem is értelmes. Az agnosztikus szerint viszont a kérdés lehet

értelmes, csak éppen nem tudjuk eldönteni. Mondhatjuk viszont azt is, hogy a pozitivista

agnosztikus, hiszen szerinte a kérdést nem lehet eldönteni, pont azért, mert nem értelmes kérdés. Ez

a különbség egyébként mindenképpen meglehetősen elvont, tehát a mindennapi életben a

pozitivistát agnosztikusnak tekintenék.

Egy kis tudományfilozófiai kitérő. A tapasztalati tudományokban semmilyen tudományos állítást

nem lehet bizonyítani. Bizonyítani matematikai tételeket lehet, amelyek absztrakt állítások. A

valóságról szóló állításoknál ez nem lehetséges, mivel a megfigyeléseink bizonytalanok lehetnek,

illetve akárhány megfigyelés sem tesz valamit bizonyossá. Carnap például ezt a felismerést

Popperhez köti (ld. Carnap 1998: 45). Pontos szóhasználatban a tudományban lehet ez állítás

konfirmációjáról, korroborációjáról, nagy valószínűségéről vagy valószerűségéről beszélni, vagy

alátámasztásáról, igazolásról. Nézzük akkor a „hit” fogalmát!

„hit: 1. sem tapasztalati, sem logikai úton nem bizonyított feltételezések elfogadása. Vallási

értelemben az isteni kinyilatkoztatásokba vetett bizalom, ill. ezen tanítások fenntartás nélküli

elfogadása isten tekintélye alapján, akár képes a hívő tartalmukat felfogni, akár nem. - 2.

valamely vallási közösség (egyház, felekezet, szekta) hittételeinek összessége. (UML)

Ebben a „bizonyítás” szó tehát pontatlan, e helyett a gyengébb „igazolás” a pontos megfogalmazás.

A „feltétel nélkül” kitétel sem tűnik szükségesnek. A kétséges hívő is hívő.

„hit természetfeletti, személytelen erők túlvilági jelleggel felruházott természeti események,

megszemélyesített hatalmak (démonok, szellemek), istenek v. egy Isten létezésének,

tevékenységének bizonyossága, racionális (logikai) v. irracionális megtapasztalásokon (csodák,

misztikus élmények) alapuló meggyőződése; az ismeretelmélet egyik alapfogalma, amely más

fogalmakkal (igazság, tévedés, igazolás) állnak összefüggésben. A hit ebben az értelemben a

tudás fogalmával áll szemben, s az ismeret azon fokát jelöli, amely nem biztos v. nem

bizonyított.” (NML)

„hit (belief) Bizalom, bizonyosság elfogadása bármely elméletnek; igaznak vagy létezőnek való

elfogadás.” (IllustratedOxford)

„hit (faith) Bizalom, támaszkodás egy hitben, amely autoritáson alapul; vallási doktrínákban való

hit, különösen amelyek befolyásolják a karaktert és viselkedést, spirituális kötődés isteni

igazságokhoz, amelyek nem bizonyíthatóak.” (IllustratedOxford)

„hit 1. Olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni. 2 Vallásos meggyőződés vmely

természetfeletti lénynek, illetve magának az abszolút létezőnek, Istennek létéről.” (Larousse)

„hit 7. Annak a ténye, hogy valaki elfogadja, vagy hajlandó elfogadni valósnak, igaznak, vagy

hasonlónak olyat, ami nincs alátámasztva tapasztalati bizonyítékokkal vagy racionális

bizonyítással, vagy ami demonstrálhatatlan. „ (Webster)

Sok meghatározása van a hitnek, amelyek közül én a tartalmi megközelítés helyett a metodikai

megközelítéseket választottam. A tartalmi megközelítés ugyanis előfeltételezi az anyagi világ és

transzcendens világ megkülönböztetését, amely gyorsan beletorkollik pont abba a kérdésbe, amiben

a hívők és ateisták vitáznak. Az ateistának a hívő hitének tárgya nem létezik.

Sokkal jobb megközelítés a metodikai, amely nem a tárgyról beszél, hanem arról, hogy

módszertanilag miben különbözik a hívő a nem hívőtől. Ez pedig az, hogy a hívő elfogad olyan

állításokat, amihez semmi racionális oka nincs elfogadni. Jellemzően a hit vallásos, de ebben az

értelemben hit lehet az UFO-hit is.

A hívő ugyan beszélhet nem empirikus igazolásról, azonban itt egy metodikai zavarba kerül, hiszen

ilyen igazolást nem ismerünk, vagy nem fogadjuk el „evilági” kérdésekben, semmi alapja nincs

annak, hogy ne egységes metodikával járjunk el minden létezővel szemben. Nem beszél erről

máshogy maga a Biblia sem:

"A hit pedig a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsidókhoz

11:1).

Hasonlóan a hithez, a tudomány definíciója is legtöbbször tárgyi, és nem metodikai. Egy olyat

találtam, amelyik mégis ilyen:

„Tudomány 1. A természet, a társadalom és a gondolkodás összefüggéseiről szerzett, igazolható

ismeretek rendszere.” (Larousse)

Ezt következetesen végigvíve azt kapjuk, hogy a hit és a tudomány ellentétes, mégpedig metodikai

szempontból. A hit a valóságról szóló igazolatlan állítások elfogadása, a tudomány pedig igazolt

állítások elfogadása Történetileg lehetnek azonos gyökerek, lehetnek kapcsolatok, egymásra

hatások, lehetnek összekötő személyiségek, de metodikailag teljes ellentét van.

Ebből az is adódik, hogy a tudomány gyenge ateista kell, hogy legyen. Azaz a tudomány nem

foglalkozhat istennel vagy transzcendenciával, nem feltételezhet, és nem mondhat semmit

hittételekről. Azokat nem fogadhatja el igaznak. A tudomány nem úgy gyenge ateista, hogy

deklaráltan az, hanem a metodikája azt adja ki. A tudomány nem azért gyenge ateista, mert

valamifajta materialista ideológia van mögötte, hanem azért, mert az ideológiamentes, absztrakt

módszere egybeesik azzal, ami gyenge ateizmust jelent.

Jelen előadásban nincs módom bemutatni az ateizmus történetét. Néhány híres, érdekes ateistát és

agnosztikus személyt sorolok csak fel, illetve néhány olyan esetet, ami a fogalmi kérdéseket jól

példázza. Ennek a fejezetnek az alapja leginkább Thrower 2000.

A leghíresebb ateisták, akik szerepelnek az ateizmus legtöbb történetében, Lucretius, Holbach,

Nietzsche, Marx, stb. Itt mindjárt érdekes eset Nietzsche, hiszen ő egyértelműen radikálisan

keresztény és vallás-ellenes. Híres mondata az „Isten halott”. A legtöbb forrás gondolkodás nélkül

ateistának nevezi. Érdekes azonban egy ritka gondolatmenet, miszerint ez a mondat nem tagadja

isten létezését. Kétség kívül inkább a vallás halálát jelenti, és szó szerint egy isten csak akkor halhat

meg, ha létezett. De nyilván a metaforikus értelmezés a helyes.

Mindenesetre elvileg tényleg lehetséges egy radikális keresztény-kritika úgy, hogy valaki hívő.

Nyilván más hite volna. Tehát a valláskritika nem csak az ateizmusra jellemző. Nietzsche esetében

ez nem valószínű, és találhatunk is explicit hivatkozást, ahol ateistának vallja magát. De ezt keresni

kell.

Marcus Aurélius, római császár és sztoikus, mint általában a sztoikusok nem különösebben volt

vallásos. Joggal mondható gyenge ateistának vagy agnosztikusnak. Explicit gondolatai vannak

arról, hogy a kérdésben nem tud ésszerűen dönteni.

Albert Camus, író szintén ateista volt, és írásaiban az isten nélküli világ problematikájával

foglalkozott, akár csak Dosztojevszkij.

Darwin egy sokak által vitatott példa. Kezdetben hívő volt, de az evolúciós elméletével

párhuzamosan hite is megrendült. Az elméletéhez hasonlóan ezt sem nagyon hangoztatta, óvatos

volt. Agnosztikusnak tekinthető élete későbbi szakaszában (Darwin 1876).

Freud a vallások pszichológiájával sokat foglalkozott, például az „Egy illúzió jövője” c. könyvben.

Valláskritikus és vallástalan. Thrower azt jegyzi meg, hogy olyan, aki vallásos nevelés nélkül nőtt

fel.

Érdekes Heidegger, mint az egzisztencializmus reprezentánsa. Védelmezi a metafizikát, írásai az

analitikus filozófia szempontjából eléggé misztikusak, de agnosztikusnak mondható. Az

egzisztencializmus sartre-i ága viszont ateista, és ismét csak a ennek problematikájával foglalkozik.

Hobbes magát ne mondta ateistának, filozófiája nagyon naturalista, és mások ateistaként

emlegették. Nyilván a kor sajátsága.

Hume, mint szkeptikus hadilábon áll a hittel, de itt némileg következetlen, hajlamos mégis a

magánéletében máshogy viselkedni. Ez a kettősség egyébként is jellemző rá.

Diderot már emlegettük, Thrower azt írja, hogy vidéken deista volt, Párizsban ateista.

John Stuart Mill úgy ír magáról, hogy „ebben az országban azon kevesek közé tartozom, akik soha

nem dobták ki a vallásos hitet, holott nekem soha nem volt”. Az istenérveket vizsgálva nem talált

hitet élete végén sem. A jóságos, teista istenben semmiképpen nem tudott hinni.

Bertrand Russell is sokat emlegetett ateista, jelen előadássorozat névadója. Hasonló Millhez, bár

radikálisabban vallás-ellenes. Híres előadása a „Miért nem vagyok keresztény?” Máshol azon

elmélkedik, hogy filozófiai értelemben agnosztikusnak kellene mondania magát, de a mindennapi

életben sokszor ateistának mondja magát, mert egyszerűbb, és a mindennapi embereknek

praktikusan annak mondható.

„Filozófiai kisenciklopédia”, Kossuth Könyvkiadó, 1996. Eredeti kiadás: „The concise

encyklopedia of western philosophy and philosophers”, Unwin Hyman Ltd. 1960. [FK]

„Új Magyar Lexikon” Akedémia Kiadó, Budapest, 1960. [UML]

„Magyar Nagylexikon”, Akadémia Kiadó, 1994. [MNL]

„The New Oxford Illustrated Dictionary”, BayBooks, 1976. [IllustratedOxford]

„Cambridge Enciklopédia”, Maecenas, 1992. [Cambridge]

„The Compact Edition of the Oxford English Dictionary”, Oxford at the Claredon Press, 1971.

[CompactOxford]

„Német Értelmező Szótár”, kultúra International, 1990. [NESZ]

„Larousse Enciklopédia” Akadémia Kiadó, 1992.[Larousse]

„Webster's new international dictionary”, G. & C. Merriam Company, 1959. [Webster]

M. Martin: „Atheism, A Philosophical Justification”, Temple University Press, 1990.

T. H. Huxley: „Agnosticism”, 1889, in S.T. Joshi (szerk.) „Atheism, a reader”, Prometheus Books,

2000.

R. Dawkins: „The God Delusion”, Black Hawk, 2006.

K. Popper: „Igazság, racionalitás, és a tudományos tudás gyarapodása” (1963), in Laki J. (szerk.)

„Tudományfilozófia”, Osiris, 1998.

R. Carnap: „Ellenőrizhetőség és jelentés” (1937), in Forrai G., Szegedi P. (szerk.)

„Tudományfilozófia”, Áron Kiadó, 1999.

S. Bruce: „God is dead”, Blackwell, 2002.

J. Thrower: „Western Atheism”, Prometheus Books, 2000.

Ch. Darwin: „Autobiography”, 1876, in S.T. Joshi (szerk.) „Atheism, a reader”, Prometheus Books,

2000.