Bartus László, a Fesz van c. könyv híres szerzője a héten eleresztett egy cikket az Amerikai Népszavában, mely nem Magyarorsszág legolvasottabb napilapja, de annál vehemensebb reakcókat kapott néhány helyről. A buta reakciókat nem linkelem, mert nem akarom reklámozni, és vitázni sem akarok velük. Linkelek viszont egy szalonképes reakciót.
Bartus cikkét Bajnairól írta. Azzal kezdte el. Ehhez képest meglepő az, ahova torkollott. Látom Bartus Lászlót képzeletemben, ahogy Bajnairól a technokrata, ideológiamentes miniszterelnökről eljut a vallásos ideológiák kritikájáig, aztán elviszi őt a HÉV, elfelejt leszállni. Mert még ha azt is akarta kihozni, hogy Bajnai ideológiamentessége jó dolog, és a katolikus ideológiával akarta illusztrálni, akkor sem kell ezt ennyire kifejteni. Ha az ember Bajnairól ír cikket, maradjon Bajnainál, vegye kifejtetlen véleménynek azt, hogy a katolikus ideológia rossz. ennyi.
Lehetne érvelni Bajnai vagy bármely miniszterelnök ideológiamentessége ellen. Egy négy évig működő miniszterelnöknek szerintem kell egy vízió, kell reformokat végrehajtani, ehhez kell valami ideológia. De nem vallási. Ez igaz. És mivel nem akarok ugyanabba a hibába esni, ez nem egy politikai cikk, ezért itt lezárom.
Bartus végül is akármilyen kiindulópontból leírt egy militáns antiklerikális véleményt, amely szerintem túlzásokba esik. Nagyon hosszú a cikk, néhány mondatot emelek ki, és nagyon tömören kommentálom, különösebb kifejtés nélkül.
"A római katolikus egyház a rákfenéje mindennek."
Túlzás.
"A katolikus egyház gyűlöli a szabadságot, a liberális polgári demokráciát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat és a kapitalizmust."
Túlzás. Bizonyos emberi jogokat képvisel. A Vatikán maga ugyan nem nagyon van a demokrácia mellett, és a kapitalizmusról nem is lehet vele kapcsolatban beszélni, de azért vannak katolikus keresztény pártok, és a kapitalizmust is szeretik.
"A római katolikus egyház legnagyobb hazugsága az, hogy a katolikus világnézeti állam nemzeti állam, a nem katolikus állam az nem nemzeti állam. A hazugság csúcsa az, hogy a katolikus egyház Isten uralmát teremti meg és az emberek érdekét, a közjót szolgálja."
Ez jellemzően igaz, fontos.
"Ezért a katolikus egyház a magyar népen belül ellenséggé tette a zsidókat, ellenük uszítva a nem zsidó magyarokat."
Az valóban igaz, hogy a katolikus egyház világviszonylatban, a történelem során sokszor antiszemita volt. De azért nem kellene ezt sem eltúlozni.
"A keresztény egyház eredeti zsidó gyökereinek képviselőit üldözni kezdték, a katolikus egyházatyák és Hitler antiszemitizmusa egy tőről fakad."
Ez túlzás. Hitler sem katolikus, sem ateista nem volt, hanem valami részben keresztény, részben pogány zagyvaságban hitt. Annyira gyenge volt intellektuálisan, hogy még csak nem is lehetne azonosítani hitét, meghatározni is nehéz.
"Az új alaptörvény katolikus kreáció, vatikáni megrendelésre készült."
Én az egész keresztény valláskört azonosítanám, a katolicizmus nem kizárólagos.
"Semjén közvetítésével Magyarországot kísérleti állammá tették. A Vatikán Magyarországon keresztül próbálja támadni Európát, és visszaszerezni pozícióit."
Elszállt összeesküvés-elmélet. Semjén semmit nem ér Orbán nélkül. Orbán kezében pedig a kereszténykedés véleményem szerint csak eszköz. Van neki bőven magától is motivációja arra az önkényre, amelyet megvalósít.
"Orbán ellen egy radikális katolikusellenes pártot kellene alapítani, amely minden erejével pusztítja a katolicizmust a közéletből, felhívja a figyelmet arra, hogy a papok állnak megint az ország romlásának hátterében. Leleplezi a katolikusok ármányát, a papok uralmát."
Azt lehet célul kitűzni, hogy a katolicizmust az államból ki kell seperni. Magyarországon az Alkotmány, és az új alaptörvény szerint az egyház és az állam szét van választva. Ehhez képest a mai magyar államhatalom alkotmányt sért. Persze az AB ezt nem fogja kimondani, ezért nekünk kell.
A cél tehát egy európai, szekuláris állam lehet.
"Olyan kamikaze pártot, amely nem egy másik ideológiát akar a katolicizmus helyére állítani, hanem a katolikusoktól megtisztított ideológiamentes államot hirdeti."
Ezt nem javaslom célnak. Nem valami ellen kell pártot létrehozni, hanem valami mellett. Ateista pártot lehet, Kamikaze pártot minek? Megbukik, kontra-produktív. Nekem egyetlen valamire való nagy párt sem jut eszembe a történelemben, amely nevében valami ellenes lenne. Mindegyik sikeres párt nevében pozitív szavak vannak.
Az ateista párt természetesen antiklerikális volna, de ez mégiscsak szalonképesebb, mint ha csak és kizárólag katolikus-ellenes. A leleplezés, mint cél, az jogos.
"A katolikus egyházat vissza kell kényszeríteni a civil szférába."
Ez igaz. Évek óta kérdés. A vallás magánügy, illetve az egyházak közügye, nem a teljes társadalom, és nem az állam közügye.
"A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy ki tudja-e irtani a katolicizmust a politikai életből és az államhatalomból."
A fejsze emlegetése nagyon militáns. Még képletesen is durva.
"Saját híveik pénzén éljenek, és ne az állam, az adófizetők zsírján gazdagodjanak, nyomják el a polgárokat."
Ez helyes.
"Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését."
Megint túlzás. A kommunista elnyomást egyenesen abszurd a katolicizmus számlájára írni.
"A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból."
Ez igaz. A Vatikáni Szerződés alkotmányellenes. Még az új alkotmányt is sérti.
Ezt a gyors-kritikát azért írtam Bartus László cikkéről, mert ateistaként az a helyes, ha magunk is mutatom, hogy az eltúlzott, hirtelen indulatokat nem vállalhatjuk fel. Én legalábbis nem vállalom fel, hogy ennyire militáns antiklerikális legyek. Lehetünk nagyon kritikusak, szentségtörők, lehetünk provokatívak, élesek, de túlzó összeesküvés-elméletekre nincs szükség. Ilyet hallunk eleget a vallástól. ne ereszkedjünk az ő szintjükre. Bartus László meg talán többet ad az erről az oldaltól jövő kritikára, mint a zsidózásokra. De aki a katolikusok ellen erre a szintre ereszkedik, az persze, hogy ezt a reakciót váltja ki a másik oldalon. Erre semmi szükség nincs.
A vallás természetesen elég durván negatív jelenségekben nyilvánul meg. El lehet képzelni, hogy dühös reakciókat vált ki, hogy időnként felcsap az anti-klerikalizmus. Nem meglepő. Ugyanakkor nem helyeselhetem az ilyen túlzó reakciókat.
A mai egyházállami nyomulás ellen kell küzdeni, nem hagyhatjuk, de nem így! Állami szinten a szekularizmus, a demokrácia szintjét kell követelni, a semlegességet. Se többet, sem kevesebbet!
Egy ateista párt összehozása pedig már tényleg nagyon jó volna. Ebben érdemes gondolkodni.
Jól sejtem, hogy ő az a Bartus László, aki benne volt a Hit gyülekezetében, majd kiugrott onnan, és írt egy botránykönyvet? Ha igen, akkor az ilyen ember nem hiteles. Miért nem hiteles? Azért, mert akinek felnőtt korára csak annyi esze van, hogy hívő legyen, az intellektuálisan komolytalan. Van rá két nagymálnám, hogy most is hisz valamiféle istenkében (valaminek lennie kell, ésatöbbi), és csak az a baja a hitgyülivel, meg a katolikusokkal, hogy ők ugyanazt a hülyeséget a saját dogmáik szerint zsolozmázzák. Komolytalan mind...
"Ateista párt". Gondolj csak bele abba, hogy a politikai pártok nem bármely eszme, elv, hanem kifejezetten politikafilozófiai elvek alapján szoktak szerveződni. Ez azért van, mert a pol.fil. mondja meg, hogy mi legyen a társadalommal, és a gazdasággal (természetesen erről mindegyik mást mond). Az ateizmus gyakorlatilag csak egyetlen egy témáról mond valamit, és ez egy olyan helyre, szerepre kevés, ahol is az össztársadalmi problémákról kellene állást foglalni. Ezért az ateistáknak nem _politikai pártként_, hanem valami más szervezetként kellene, vagy lenne jó tömörülniük. Bár amennyire önfejű, önálló- vagy szabadgondolkodó népség, szerintem nehezen menne nekik ez a közös nyáj cucc...
@ipartelep 1) Azért annyi esélyt adjál már egy embernek, hogy hibázhat életében, és korrigálhatja tévedését! Nem tudom pontosan, miben hisz. Ha te sem, akkor ne prejudikálj!
2) Az Ateista Párt valóban gyenge lábakon áll. Nem is azt mondom, hogy mindenképpen létre kell hozni, hanem inkább azt, hogy ha már, akkor ateista, és nem antikatolikus pártot kell. A jelenlegi helyzet azért némileg több alapot ad erre.
Én általában adok esélyt az embereknek a javulásra. ;-) Ha BL ma már ateista, akkor a következőt üzenem neki: Látja kedves BL, milyen butuskának is tetszett lenni akkoriban, amikor még javában hitt a mesékben, és a babonákban? Ugye mennyivel jobb, tiszta fejjel ténferegni a világban? Viszont tegyük a kezünket a megfelelő helyre: Mennyi az esélye annak, hogy egy felnőtt, érett korában is eléggé fanatikus vallásos ember (a Hitgyüliben olyanok vannak - ő ott volt), egyszerre csak megvilágosodik, és ateista lesz? Ennek, mint tudjuk, kicsi az esélye. Persze biztosan nem tudom, hogy mi a helyzet BL hitbéli meggyőződésével kapcsolatban, csak valószínűsítem, hogy nem lett ateista, hanem csak a konkurenciát támadja. Tehát én arról beszélek, hogy ha így van, akkor ez van, ha meg úgy, akkor az...
Néhány magát istenhívőnek valló (azaz „intellektuálisan komolytalan”) tudós a XIX-XX. századból: Antoine Henri Becquerel (1852 - 1908) francia fizikus, a radioaktivitás egyik felfedezője, amiért 1903-ban Nobel díjat kapott. Alexander Graham Bell (1847 - 1922) brit születésű amerikai fizikus, a telefon feltalálója. Georg Cantor (1845 - 1918) zsidó matematikus, a halmazelmélet matematikai tudományág megalkotója. Alexander Fleming (1881 - 1955) Nobel-díjas skót orvos, a penicillin felfedezője. Kutatási területe a baktériumkutatás, az immunológia és a kemoterápia volt. Ő volt az első, aki embereknek tífusz elleni védőoltást adott. Friedrich Ludwig Gottlob Frege (1848 - 1925) német matematikus, logikatudós, filozófus, a modern matematikai logika és analitikus filozófia megalapítója, művelője. Werner Karl Heisenberg (1901 - 1976) Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapítója. A Heisenberg által bevezetett határozatlansági reláció elve forradalmi fordulatot hozott a kvantummechanika fejlődésében, hatása a modern fizikára. Guglielmo Marconi (1874 - 1937) olasz feltaláló, aki a távíró kifejlesztéséért megkapta a Fizikai Nobel-díjat. Linus Carl Pauling (1901 - 1994) amerikai kémikus, többszörös Nobel-díjas. A molekuláris biológia és gyógyszertan első kutatói között tartják számon. Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger (1887 - 1961) Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja. Albert Schweitzer (1875 - 1965) Nobel-békedíjas német orvos, teológus, filozófus. George Gabriel Stokes (1819 - 1903) angol matematikus-fizikus, aki több fontos tételt alkotott a matematika, optika és folyadék-dinamika területén. Stb.stb. stb.
No csak vallja be maga csintalan, hogy ezt a listáját nem most bogarászta össze, hanem már készen van a számítógépén, és mindig bemásolja, amikor valami ultima ratiora van szükség. ;-) Csak Einsteint hiányolom a sorból. Tényleg, miért nincs ott? Maga nem hiszi, hogy Einstein is vallásos volt? Javaslom, gyorsan vegye fel őt is, a kollégái is mind úgy tudják, hogy ő is vallásos hívő volt! Ja, és Gödelt sem találom, pedig szegény még be is bizonyította, hogy van isten. ;-)
Egyébként a vallásos emberek nagy számára, illetve arányára bizonyítékként nem is kell listákat gyártani. A dolog rém egyszerű: 1000 évvel ezelőtt alig lehetett olyan ember a földön, aki ateista volt, 3000 éve meg talán egy sem. És így szépen el is van intézve az a momentum, amelynek egy megfogalmazását Murphy egyik törvényeként ismerjük: Tizmilliárd légy nem tévedhet. Egyél tehénszart!
Tehát ezek a felsorol újabb kori tudósok hittek istenben. Rendben. Biztos az jól esett nekik, és így mi milyen jogon is szólnánk bele az ő szórakozásukba. Hanem, hallja-e, ettől még hülyeség ám az istenhit. Figyeljen picit ide, egy példával magyarázom: Teszek néhány állítást: 2+2=4; A Naprendszer Naptól számolva harmadik bolygója a Föld; A most ismert (lehet, hogy van más is) atomi energiatermelő folyamatok a fisszió, és a fúzió; A II világháború (majdnem napra pontosan) 6 évig tartott; Létezik a láthatatlan, hétfejű sárkány-isten. Mi a közös ezekben az állításokban? Az, hogy van igazságértékük. (Most tekintsünk el az analitikus állítások (az első) speciális, nem a tényekhez kapcsolható igazságértékétől.) No de mi lehet ezeknek az igazságértékük? Mindenki egyformán tudja ezeknek az igazságértékét? Minél egyszerűbb, közismertebb egy tény, annál inkább, és annál többen ismerik azt. Aztán van olyan is, hogy valamit igaznak hisznek, és mégsem az. Van, hogy az ilyesmi csak nehezen derül ki (mert pl sok, bonyolult kutatást igényel). Olyan is van, hogy bizonyos kérdésekben a lakosság egy része ezt hiszi, a másik meg annak az ellenkezőjét.
Tehát bizony nem csak hogy előfordulhat az, hogy a történelem folyamán egyes tudósok hittek istenben, hanem mint tudjuk, ez ezer évekkel ezelőtt szinte kizárólagos jelenség volt. 100 évvel ezelőtt már nem volt annyira kizárólagos, ma meg egyenesen az van, hogy a komoly, és igazi tudósoknak csak egy kisebbsége hisz istenben. Horribile dictu, minél komolyabb tudósokat nézünk, annál kevesebb. Ugye milyen szörnyű ez, kedves Donnaquijote? Mivé lesz így a világ, ha ez a tendencia folytatódik?
Persze, hogy miben hányan hisznek, az nem igazán jó érv. De hát maga kezdte ezt a felsorolósdit, most akkor szembesüljön is a felsülésével: Ma már a tudósok között ciki az istenhit.
No de a fő téma itt nem is ez, hanem az, hogy miért intellektuálisan komolytalan az, aki hisz istenben. Erre a következő a válasz: Azt gondolom, hogy ezt egy kicsit árnyalni kell. A helyzet az, hogy a tudás különböző területei között gyakorlatilag nincs szoros koherencia. Ugyan talán elvárnánk, hogy az legyen, de ez illúzió. Tehát nem csak arról van szó, hogy egy jó atomfizikus teljesen laikus lehet bármely más területen (a kőművességtől a kosárfonáson át a szívműtétekig), hanem arról hogy az egyik területen megszerzett tudás nem implikálja a többi fajta tudást. Direkt módon nem implikálja. Ugyanakkor valamiféle korreláció mégis csak van (szokott lenni) a minőségibb, több tudás, és a több területen való tudás között, de ez eléggé esetlegesnek tűnik. Vagyis, magyarul: Bizony vannak (és főleg) olyan tudósok, akik a saját szakterületükön nagyot alkottak, közben meg egy más területen tökéletes hülyeségeket beszéltek. És ezt nem is tudták...
No most, ha valaki egy szűk területen jó, de ugyanakkor egy, akár nem is olyan nehéz, bonyolult problematika területén teljesen ostoba, akkor mit lehet arra mondani? Ugye a dolog ambivalens, hiszen maga az "istenhívő tudós" fogalma is egy oximoron, vagyis valamiféle ellentmondás. Ízlás kérdése, hogy az ilyen embert ki minek tartja. Én egy olyan szakbarbárt nem tartok intellektuálisan komoly embernek, aki a saját szűk szakterületén kívül ostobaságokat beszél, gondol, és hisz. De én már csak ilyen szigorú ember vagyok. Ebben.
Persze, hogy valahol már készen volt/van ez a lista, aminek a bemásolt szelete csak töredéke egy sokkal hosszabb felsorolásnak. Csupán illusztrációja annak - a teljesség igénye nélkül - , hogy a hit és az intellektus nem összeférhetetlenek. Egyébként az ateizmus is hit, éppolyan bizonyíthatatlan, mint az istenhit. A férjem ateista, magam istenhívő vagyok. Szeretjük és tiszteljük egymást. A témáról folytatott beszélgetéseink során sohasem tapasztaltam, hogy intellektuálisan komolytalannak tartana.
"Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. (...)" Sajnos, ezt az idézetet sem én találtam ki.
Kedves Donnaquijote, az ezt megelőző válaszomban árnyaltam az vallásos hit intellektuális kompetenciájával kapcsolatos véleményemet. Nem tehetek róla, hogy semmit nem értett meg belőle, és most azzal jön, mintha az lett volna az állítás, hogy ezek "összeférhetetlenek". Pontosan azt fejtegettem elégé hosszasan, hogy az egy bizonyos területen tanúsított jártasság, és a másik területen hitt, hangoztatott hülyeség, a gyakorlatban nagyon is összeférhetőek egymással (annak ellenére, hogy bizonyos fokú kognitív ellentmondás azért van, lehet köztük). Hiszen megvannak egy emberen belül, anélkül, hogy szétvetnék azt az embert. Azért összeférhetőek ezek, mert az adott ember ilyenkor észre sem veszi, hogy valami nem stimmel nála. Ha észrevenné ezt, az mindenféle bonyoldalmakat generálna, még akár bele is zavarodna ebbe, akkor meg már azon a területen se lenne tudós, amely területen eddig legalább nem beszélt hülyeségeket.
Az ide citált idézetéből is látom, hogy nem nagyon tetszik érteni azt, amiről itt szó van. Ezen nem is csodálkozom. Tartozom most egy vallomással önnek: Én önt nem tartom intellektuálisan komoly embernek. De ne haragudjon meg ezért rám. ;-)
Általánosságban, itt az a kérdés merülhetett fel (a Donnaquijote-vel folytatott csörtében), hogy az istenhívők mindenben tévednek-e, vagy csak abban, amitől hívők, amely kérdésre a hitük vonatkozik. Természetesen ez utóbbi a helyes válasz. Mindenben nem tévednek, az eléggé nagy művészet lenne.
Egy másik kérdés az, hogy miért nem tévednek mindenben, ha már egyszer egy ilyen fontos, alapvető világnézeti kérdésben bebizonyították hogy hülyeségeket hisznek, gondolnak, és beszélnek. Ezt úgy is átfogalmazhatjuk, hogy vajon az az egy fontos tévedésük mennyire valószínűsíti, hogy más kérdésekben is tévednek. Vagy még általánosabban: A világra vonatkozó helyes (igaz) ismeretek, mennyire összefüggőek, és az egyik megléte (pl egy istenhívő szaktudósnak a saját tudományában vallott helyes ismerete) milyen mértékben involválja (hozza magával, határozza meg) a más területen alkotott véleményt.
Erre a következőket mondanám: Bármely tudás, valamennyire "kötelez" abban az értelemben, hogy valószínűsíti a más területre vonatkozó több, és helyes(ebb) tudást is. Ezért van az, hogy - gyakorta a saját tapasztalat lehetetlensége miatt - megbízunk a tekintélyekben, az általuk kijelentett állításokban. Eleve feltételezzük, hogy egy okos, nagy tudású ember más területen sem téved, vagy nem olyan nagyot, mint egy nem olyan nagy tudású okos ember. Ez a gyakorlatban nagyjából így is működik. Ez a megfigyelés áll mindazon istenérv mögött, amely a vallásos hitet azzal kívánja "bizonyítani", hogy mindenféle jeles tudósok is vallásosak voltak.
Természetesen ez az érv több sebből is vérzik. Elsősorban mindjárt a saját terepén is vereséget szenved akkor, amikor rámutatunk, hogy bizony, a modern korban a tudósok többsége már nem vallásos. (Persze ezt a hívők vagy nem tudják, vagy nem hiszik el. De a hívőkre amúgy sem szokott hatni semmilyen racionális, és a tényekre alapozó érvelés, ezért mi megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy csak a magunk számára fogalmazzuk meg érveinket. De hátha egyszer jön egy értelmes, és nyitott vallásos hívő (nem oximoron ez megint?), és akkor rá majd hatással lehetünk.) A régmúlt korok szinte kizárólagos vallásosságára természetesen a nevelés szerepe, a kultúra általános állapota, a felvilágosodás helyzete (szegény, sehol se volt még), és az adott kérdés szilárd, megkérdőjelezhetetlen dogma-állapota adja meg a választ. Ha valakit egész életében holmi fantommal riogatnak, biztatnak, és egyáltalán, az élet nagy része eme fantom körüli tevékenységekből áll, akkor nyilván az a legutolsó, hogy megkérdőjelezze a létét.
No de, ha az intelligencia, ész értelem, és műveltség miatt az egyfajta tudás valamennyire korrelál a másfajta tudással, akkor hogy lehet az, hogy még ma is vannak olyan tudósok, akik vallásos hívők? Erre egyfelől az a válasz, hogy a már említett nevelési, szocializációs, kulturális, és felvilágosító hatás a mi modern korunkban sem hat 100%-san, mindenkire, és minden helyzetben. Egy másik magyarázat az, hogy a különböző tudásterületek tartalmilag csak részben, és bizonyos értelemben függenek össze egymással, ha egyáltalán összefüggenek. Tehát lehet valaki úgy jó fizikus, hogy semmit ne értsen a zenéhez. Lehet hogy azt is meg tudná tanulni, de nincs hozzá kedve, affinitása, érzéke.
Viszont van itt még egy probléma: A vallás az nem egy kis partikuláris, hanem vaskosan világnézet meghatározó kérdés. Ez azt jelenti, hogy az ebben elfoglalt álláspont az egész világnézet egyik alapja. Egy vallásos hívő - bármilyen következetlen is amúgy - nem tud materialista lenni, hiszen az egy olyan ellentmondás lenne a nézeteiben, ami még neki is feltűnne. És ennek ellenére mégis vannak vallásos hívő természettudósok is. (Ja igen, itt kénytelen vagyok elmondani, hogy a természettudomány velejéig materialista.) Tehát ha egy természettudós vallásos hívő, akkor ő egy olyan ellentmondásban van, amit lehet hogy nem ismer fel (mert pl. nem ismeri el/fel az általa művelt természettudomány-materialista vonal, és az általa hitt idealista istenhit ellentmondásosságát), de ez annál szomorúbb rá nézve.
A mi díszpintyeink, tehát a donna által listázott természettudósok ennek a fel nem ismert ellentmondásnak az áldozatai. Ezek az emberek egy területen igen jók is lehetnek, de egy másik, sokkal köznapibb, alapvetőbb, közönségesebb területen meg csődöt mondanak, gyakorlatilag tök hülyék. Ez egyszerre magyarázható az eddig említett okok bármelyikével, és mindegyikével, hozzátéve ehhez még azt is, hogy következetlenek, és gyávák szembenézni a saját ellentmondásukkal. Persze ha nem is ismerik azt fel, akkor tudatlanok is (ebben).
És a következetlenség, a gyávaság, a tudatlanság, így egyben, az már bőven eléri azt a határt, hogy azt mondjam rájuk: Az ilyen ember intellektuálisan komolytalan.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
2011 egyik legfontosabb politikai eseménye az arab tavasz volt, amelynek során előbb Tunéziában, majd Egyiptomban hatalmas tüntetésekből álló forradalom tört ki a fennálló rezsimek ellen. Ezután Bahreinben és Jemenben is hasonló fejlemények történtek, ám ezek nem tudták eredményeket elérni. Líbiában egy sokkal erőszakosabb polgárháború tört ki, amely némi NATO támogatással sikeresen fejeződött be. Szíriában pedig egy hasonlóan elkeseredett, de az ellenzék felől egyelőre fegyveres felkelés nélküli harc folyik, amelynek eredményét nem lehet tudni.
Aki demokrata, annak az arab tavasz hatalmas eredmény, még akkor is, ha nagyon sok szempontból sajnos nem beszélhetünk változásról. Itt, mivel ez egy ateista oldal, a vallásról fogok beszélni. Vallási tekintetben látszólag ugyanis visszaesés történt.
Az említett országokban szinte kivétel nélkül olyan diktatórikus kormányzat működött, amely erőltetetten szekuláris volt. Erőltetetten, mert a fő motiváció tulajdonképpen az volt, hogy a vallásos ellenzéki pártok megdönthetik a hatalmat. Sajnos ezekben az országokban tényleg a vallás volt az egyik nagy erő, amely összefoghatott embereket a rezsim ellen.
A rezsim bukása után pedig Tunéziában és Egyiptomban bizony iszlamista pártok nyertek a választásokon. Örüljünk tehát a forradalomnak? Azt gondolom, hogy azért mégis örülnünk kell, akárhogy is vagyunk ateisták, feltételezem, hogy az olvasók többsége demokrata, és itt a demokrácia fontosabb.
Nem igazán jó az, ha egy ország diktatórikus eszközökkel szekuláris. Azért nem, mert ezt az emberek természetszerűen utálni fogják, és az utálatuk a szekularizmusra is irányulni fog. Ennek is következménye az, hogy az első választáson iszlamista pártokat választott a többség.
Ha minden jól megy, akkor az első ciklusban az iszlamista pártok lejáratják magukat, és jönni fog az ellenzék kormányzása. Ez a váltógazdaság egy demokráciában természetes. Amennyiben az iszlamista pártok nem fognak diktatúrát létrehozni, nem hoznak létre mondjuk megváltoztathatatlan alkotmányos változásokat, például nem égetik bele a sariát az alkotmányba, akkor nincs olyan nagy baj.
Ez a realitás. Ezekben az arab országokban az emberek nagyobb része vallásos. Sok a tudatlan, műveletlen ember, sokkal több, mint Európában. És még Európában is mennyi a vallásos, a tudatlan, a műveletlen! Még Európában is kormányoznak kereszténydemokrata pártok, vagy akár KDNP-k is. És néha még diktatórikus hatalomra is törnek. De most nem erről akarok beszélni.
Egyiptomban és Tunéziában ugyanakkor a szekuláris pártok elértek tíz-húsz százalékokat is a választásokon. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy majd, ha az iszlamista pártok lejáratták magukat, akkor ők kormányozzanak.
Ahogy a képen látszik, a Tahrir téren sok ember csatlakozott az imához. De ezen a képen is látszik, hogy sokan nem. A nagyobb képen pedig az, hogy ez a térnek csak egy része volt. Számomra egészen meglepő módon nagyon sokan, a többség nem csatlakozott az imához.
Ahogy arra már utaltam az iszlám nem az egyetlen erő volt ezekben az országokban az ellenállásra. Sőt. A tulajdonképpeni forradalmat nem a kifejezetten iszlamisták szervezték. A sok műveletlen, tudatlan ember mellett ugyanis van egy bizonyos, főleg fiatal réteg, amely műveltebb, többet tud, tájékozott. Beszélnek külföldi nyelveket (Tunéziában a francia teljesen természetes), Interneteznek, jártak már külföldön.
És ezek a fiatalok voltak azok, akik blogokon, szociális oldalakon megszervezték a forradalmat. Ez pedig reményt ad. Ezeknek a fiataloknak egy része is vallásos, de ha ezek a fiatalok nem akartak Mubarak és Ben Ali alatt élni, akkor nem fognak akarni Allah papjai alatt, és saria alatt sem. És ha meg tudták dönteni Ben Alit és Mubarakot, akkor remélhetően meg fogják tudni dönteni az iszlamista diktatúrát is, ha arra kerül sor.
Az ateizmus végül csak úgy győzhet, és csak úgy érdemes győznie, ha az emberek szabad belátásán alapul. Ez a belátás pedig kézenfekvően szabadságon, és tudáson, ismereten kell, hogy alapuljon. Ha a szabadság, és a tanulás lehetőségei fejlődnek, akkor az nekünk hosszú távon jó. Az arab országok is el fognak jutni a szekuláris államig, a többségien ateista demokráciához. De addig még van egy kis út, amelyet be kell járni. A szabadság, az Internet, a blogok, a könyvek, a hírek, filmek, képek, más alkotások szabad áramlása mindenképpen jó hír.
Túlzottan optimista vagy. Az emberiséget a felvilágosodástól semmi sem mentheti meg. De ez csak egy nagy léptékű tendencia. Rövid távon (akár hosszú évtizedekre), és kis léptékben bizony visszaesések lehetnek, és vannak is. Ha az arab országok egy részében most újra a fanatikus állam-vallásos rezsimek lesznek az urak, az egy ilyen visszaesést jelent. Ugyanis ezek annyival rosszabbak az eddigi szekulárisabb rezsimeknél, hogy bár amazok is diktatórikusak voltak, de legalább nem rendeltek mindent alá a hitüknek. Egy, a vallás által irányított rezsimtől nem várható, hogy csak úgy mellesleg demokratikus legyen. Még akkor sem lesz az, ha demokratikus úton, választásokkal került hatalomra.
Nyilvánvaló, hogy az iszlám országoknak is át kell esniük ugyanazon a szekularizációs folyamaton, amelyen a nyugat ha nem is esett már át teljes mértékben, de legalább javában benne van. Ott meg még el se kezdődött. Ebben a folyamatban a demokrácia előretörése segítő, jótékony hatású lenne - ha lenne. De ennek nyoma sincs. A radikális iszlám előretörése pontosan egy ellenkező irányú folyamatot jelent. Rövid távon nincs ok a bizakodásra.
@ipartelep Nincs különösebb ellentmondás a nézeteink között. Te borítékolod, hogy a szélsőséges iszlám jut hatalomra, és diktatúrát csinál, én nem borítékolom. Illetve én kilátásba helyezem, hogy egy ilyen diktatúrát most már gyorsan meg lehet buktatni.
Igen, én azt gondolom, hogy egy "államvallásos" rezsim nem is tud másképpen, mint diktatórikusan működni. Ilyenkor magának a rendszernek a lényege, illetve elválaszthatatlan része a diktatórikus működés. Persze abban nyilván fokozatok vannak, hogy mennyire diktatórikus, és a szabadságjogok korlátozása pontosan mire vonatkozik az adott országban. A mi perspektívánkból eléggé elborzasztó a szaúdi iszlám ítélkezés (korbácsolás, talán még kézlevágás is van), de hol van az a tálibok eszement barbárságához? A mi szempontunkból mindkettő eszement barbárság, de az egyik egy nyugatbarát csomagolópapírban adja elő, a másik meg...
A lényeg a lényeg: Amíg az esztelenség (a vallás) üli torát, addig mindenféle gazemberségek "elvárhatóak" tőle. És ő meg is teszi ezeket. Nem lehet a józan belátására, az eszére, és hasonlókra apellálni, mert ezek nincsenek "neki". A vallás mindenféleképpen az ész trónfosztása, és ennek az állapotnak a gyalázatos következményei tulajdonképpen szükségszerűek.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ha két szekta összeveszik a betlehemi templomban, és kijön a rendőrség, és elveri őket gumibottal, akkor majd legközelebb meggondolják a dolgot. De holmi Bibliában lévő szeretet-tanítás miatt nem fogják igazán meggondolni a dolgot.
***
Kedves olvasó! A kép nem egy filmforgatáson készült, nem egy filmjelenet, nem holmi fiktív, agresszív szektáról készült, nem holmi vicces jelenetet mutat, hanem véresen valós eseményeket mutat be, valós szektáról, és valós agresszióról. Ugye, hogy így már mindjárt más?!
Viszonylag nagy hírt csapott a nagyvilágban, például a BBC-n az eset, hogy a betlehemi születés templomában két keresztény felekezet papjai úgy összevesztek, hogy a rendőrségnek kellett kijönni, erőszakkal azaz gumibottal szétválasztani őket. A magyar hírekben ez kevesebb feltűnést keltett, bár néhány helyen rövidhírként megjelent. Felvételt tudtommal csak az ATV mutatott be róla.
Nyilvánvalóan a kommentek is elmaradtak az esetről, hiszen nem volt, aki megjegyzést fűzzön az esethez. A keresztény egyházak nyilván szégyenkezve ignorálták a hírt, a többi egyház meg nem gondolta, hogy kritizálnia kellene. Abban mi ateisták is egyetérthetünk, hogy nem a keresztény egyházakkal van speciális baj. Nem is csak az úgynevezett történelmi egyházakkal, mert ez a kategória eleve marhaság: az egyházak nagyjából egyenlőek. Egyenlőek a hülyeségükben.
A sors fintora, hogy az eset pont akkor történt, amikor Magyarországon a formálódó egyházállam az hittant erőlteti az erkölcs leple alatt az oktatásban. A sors másik fintora, hogy mindez úgymond a "szeretet ünnepén" történt, bár pár nappal a nyugati karácsony után, de például az ortodox karácsony előtt, és pont az arra való készülődés kapcsán. A sors legnagyobb fintora, hogy a születés templomában, tehát azon a helyen, ahol azt hiszik, hogy Jézus született. Nem is kereshetnénk ironikusabb jelét annak, hogy a vallásos erkölcs mennyire nem ér semmit.
Természetesen nekünk nem az egyedi eseteket kell felmutatni, mert annál intelligensebbek vagyunk, hanem a statisztikákat, mert azok képeznek a kérdésben valódi érvet. De sajnos a statisztikák is azt mutatják, hogy a vallásnak semmi erkölcsi javító hatása nincs. Ehhez képest például igazán bornírt dolog az, amit a formálódó egyházállam visz végbe az erkölcs és hitoktatás területén. Egyáltalán, mi köze a hitnek az erkölcshöz? Miért egy olyan vallás nevében akarják erkölcsre tanítani az embereket, amely igazolhatóan hatástalan, és például a pedofíliás ügyekről híres?
Az eset csak apropó, és figyelemfelkeltő. De ha megnézzük a filmet, akkor képet kapunk arról, hogy milyen emberek azok, akik a valláshoz szorosan kapcsolódnak: egyszerű, primitív emberek, semennyivel nem jobbak az átlagnál, és általában a vallás semennyivel nem teszi jobbá az embereket. Ugyanilyen veszekedést tudunk elképzelni mondjuk egy piacon.
Hívők ilyenkor természetesen azzal jönnek, hogy más a hit, más a vallás, és más az egyház, és különösképpen ne mossuk össze a különféle egyházakat. De azt kell, hogy mondjam, hogy bár értem, és tudom, mi ezen dolgok között a különbség, de az elkerülhetetlen kapcsolat is nyilvánvaló: a hit általában vallássá formálódik, a vallás általában egyházzá. És az egyházak általában ilyen kicsinyes, bornírt intézményekké válnak.
Egyrészt nem nagyon van más példa. A taoizmuson kívül nem ismerek olyan jelentős vallást, amely ne formálódott volna egyházzá. És nem nagyon látok olyan egyházat sem, amely bármiben is kiemelkedne az átlagemberek közül. Manapság az intelligens, tehetséges emberek inkább a tudományban, filozófiában, művészetben vannak, nem az egyházakban. Sokkal jobb példát mutatnak, sokkal jobbak más intézmények képviselői.
De nem csak a keresztény egyházak ilyenek. Az iszlám dolgait talán nem kell bemutatni, de még a buddhizmus is, amely valamivel békésebb vallás, még az is is követ el elég csúnyadolgokat. Sri Lankán, Burmában és Thaiföldön is.
De mit is várnánk? Miért lenne valaki, aki esendő, következetlen, gyenge, jobb attól, hogy egy buta ideológiát hisz el? Nem mond róla már eleve az sokat, hogy még azt az elvet sem tudja következetesen végigvinni, hogy "ne légy hiszékeny!"? Ha szélhámossal, házasságszédelgővel állnak szemben, akkor még csak-csak kritikusabb szoktak lenni az emberek, mint ha a vallással! Persze nagyon sok csalónak is nagyon sokan áldozatul esnek. Hiszen a vírusok terjednek, a piramisjátékok virulnak, az emberek jelszavait elkérik, a csaló spam levelek terjednek, tehát van, aki áldozatul esik nekik. Terjed az ezotéria, áltudomány, működnek a mindenféle átvágások, becsapások. Tehát persze, hogy a vallás is működik. De azt nem értem, hogy mitől gondolja valaki, hogy ha ilyen naív emberek egymásra találnak, akkor jobbá válnának? Miért lenne a hiszékeny ember erkölcsösebb?!
Persze, a hívők azzal jönnek ilyenkor, hogy van hívőben is ilyen, és olyan. Van jobb, van rosszabb. Persze, ahogy a társadalomban általánosan is van jobb és rosszabb ember. Van, aki erősebb, következetesebb, elvszerűbb, okosabb, intelligensebb, műveltebb, informáltabb, vagy "erkölcsösebb", és van, aki nem.
Így van. Ha a hívők között valaki éppen intelligensebb, vagy "erkölcsösebb", az általában nem a hite miatt van. És aki mondjuk "erkölcstelen", mondjuk bűnöző, az meg általában nem azért van, mert hitetlen.
Az emberek körében van egy általános variancia. És ez a variancia hívők és hitetlenek között is megvan. A kulcs az, hogy hitetlenek között az átlag nem jobb. Erkölcs területén nem jobb. Intelligencia területén meg még rosszabb is. Tehát a vallás általában nem teszi jobbá az embereket. Nem hatásos. El kéne felejteni már ezt az érvet!
Mert miből gondoljátok, hogy ha van egy hírtelen haragú, civakodó, veszekedős, tettlegességre hajlamos ember, hogy az majd a vallás miatt megszelídül?! Miért szelídülne meg? Persze ritka esetekben van ilyen is, de miért volna ez a várható eset? Egy ember megváltoztatása nagyon kemény szellemi munkát igényel, és a hitrendszerek egyáltalán nem ilyenek.
Vagy miből gondolják az emberek, hogy olyan naiv emberek közössége, akik mindenféle buta dolgokban hisznek, azok valami olyan intézményt, egy egyházat tudnak megszervezni, ami jobb a társadalomnál? Már miért volna jobb? Mi segítené elő azt, hogy ebben az egyházban ne jelenjen meg a csalás, hazugság, bűnözés? Bizonyos esetekben pedig az egyház még fel is erősíti ezeket, mert például a nőtlenség persze, hogy elősegíti a pedofília elburjánzását. De mi fékezné meg?
Mi fékezheti meg az embereket?
A) Egy abszolút, autoriter erkölcs?
B) Egy saját értékrendszeren alapulő belső erkölcs?
C) A világi törvények?
Le kell ismerni, hogy C a leghatásosabb. Ha a világunkban van némi törvény és rend, abban a legerősebb faktor az állami törvények, és azok betartatása. A legtöbb ember azért nem lop, mert tilos, és kb. azokat a dolgokat kerüli, amelyek törvénytelenek, és ahol a lebukás veszélye, a büntetés nagysága visszarettenti.
B is hatásos, de ez az intellektuális fejlődés bizonyos szintjét követeli meg. Azért nem csinálni valamit, mert saját magam tartom helytelennek, ehhez el kell jutni ahhoz, hogy helytelennek tartsam. Továbbá elég következetesség is kell ahhoz, hogy kitartsak elveim mellett, miközben a rövidtávú vágyaim mást mondanának.
Az A módszer látszólag hatásosabb, hiszen ha itt vannak ezek a gyenge emberek, akkor adjunk nekik abszolút törvényeket! Látszólag a C esethez hasonló, sőt, nagyobb hatalomról van szó. Csakhogy a C esetben van mögötte társadalmi konszenzus. Bizony, a világi hatalom, és az emberek együtt erősebbek lehetnek holmi "istennél". Annál is inkább, mert ez az isten távoli, a fene se tudja igazán, mik az előírásai, mi a retorzió. Senki nem látott még embert a pokolba menni. Ellenben látunk embereket börtönbe menni.
ha A-t és C-t hasonlítom össze, akkor látunk egy egyházat, és papjait az egyik oldalon. És látunk világi hatalmat, rendőrséget a másik oldalon. Az első gyengébb is, eszközei sincsenek, és amit hablatyolnak, az nem is nagyon mutat afelé, hogy bármit is meg akarnának mutatni az embereknek. A világi állam legalább felismerte, hogy az embereknek meg kell mutatni, mi a rendszer, minek mi a következménye. A papok hatalma csak akkor éri el a világi hatalmat, ha összefonódnak: ha az állam államegyházzá válik. De a mai, modern korunkban ennek óhatatlanul bukás lesz a vége.
A középkorban működött a dolog, mert az emberek még tájékozatlanabbak voltak, a hitnek volt több "alapja". Az államformák is alkalmasabbak voltak az egyházállam kialakítására: minden állam elnyomó volt, ehhez képest az egyház csak egy kis inkvizíciót tett hozzá. És a vallási ideológia segítette az elnyomást.
De ma már a hit alapjai is gyengék, és a társadalom nem szereti a diktatúrákat. Akkor meg az egyházi ideológia sem segít sokat, hiába papolnak a templomban a papok valamelyik párt mellett. A végén bukás lesz ebből is.
De visszatérve a gyenge emberekre. Még én magam is ilyen vagyok egy kis mértékben. Hiába tud sok ember a távoli következményekről, nem szoknak le a dohányzásról, nem sportolnak, nem ügyelnek a fogmosásra, nem tartják karban az autót, és hasonlók. Én meg például most nem ügyeltem a mobiltelefonom feltöltésére. Mindenki esendő valamennyire, vannak erősebbek, és vannak gyengék.
És itt van az, ami nagyon fontos: épeszű ember nem gondolhatja, hogy modern korunkban olyan nagyon hatásos lehet a pokollal való fenyegetőzés, ha egyszer nem is olyan szilárd a pokolban való meggyőződés, nem látjuk a pokolba menni az embereket, és olyan távoli a dolog, és az sem tiszta, hogy végül is mi az, amiért már a pokol jár. Persze, hogy még a hívő embereknél sem hatásos ez! Naná, ha még a az adóbevallást is legtöbben az utolsó pillanatban adják be, akkor mit várunk tőlük?!
Természetes, hogy ha azt várjuk az emberektől, hogy betartsanak valamit, ügyeljenek valamire, akkor nap mint nap mutatni kell nekik a következményeit. Mert ugye amint például tele vannak a hírek halálos fertőzésekkel, akkor megyünk oltani magunkat. Ha híres emberről olvasunk, aki mondjuk dohányzás miatt halt meg rákban, akkor rögtön megpróbálunk leszokni. Ha a szomszédnak most húzták ki a fogát, mert nem ápolta, akkor rohanunk fogat mosni, vagy tömetni. Ha két szekta összeveszik a betlehemi templomban, és kijön a rendőrség, és elveri őket gumibottal, akkor majd legközelebb meggondolják a dolgot. De holmi Bibliában lévő szeretet-tanítás miatt nem fogják igazán meggondolni a dolgot.
És emiatt hülyeség a hittan tanítás is a magyar iskolákban. Ha valamit érdemes tanítani, az az erkölcsi rendszerek története. Ha különféle erkölcsi tanításokat ismertetünk meg a gyerekekkel, akkor eljuthatnak arra a szintre, amely a B megoldáshoz kell. Hittannal nem jutunk sehova, mert az A megoldás nem működik. Hogy a fenébe működhetne, ha a szeretet úgynevezett vallása pont karácsonykor, pont úgymond Jézus születésének helyén nem tudta megfékezni az erőszakot?!
Vannak közöttünk gyengébbek, butábbak, akiknek az állami rendfenntartás kell. És vannak közöttünk erősebbek, intelligensebbek, akik saját maguk alakítják az erkölcsüket, és ezért nem kell nekik állami retorzió. De a vallás az ma már a skála egyik fokán sem használ semmit.
Az emberiség története során soha semmilyen szellemi áramlat, semmilyen vallás nem volt arra képes, hogy megfékezze a tömeges erőszakot. Sőt, a különféle irányzatokhoz csatlakozó "hívők" mindig egyre agresszívabban fejezték ki hovatartozásukat. (Vallásháborúk, gyarmatosítás, Gulág, faji, etnikai mészárlások, véres háborúk, forradalmak, terror, boszorkányüldözések, koholt perek, vérvádak - a népirtás ideológialilag alátámasztott számtalan példáját sorolhatnám még fel.) És mindezek mellett és ellenére a következő a tapasztalatom: Én a hitem által, s főképp a jézusi életminta által, bátrabb lettem a jóra. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a hitem esélyt ad egy erkölcsösebb (az erkölcs itt: az az önkontroll alatti magatartás, mely igyekszik figyelembe venni mások és önmaga javát, s szándékkal sohasem árt sem másoknak, sem önmagának)életre. Ma is éppoly esendő lény vagyok, mint ateistaként - gyakran elvétem, hibázom, elesem majd felkelek - de törekvő esendővé lettem. Jót tenni, s jól... kívánatos, jelentékeny napi feladattá vált, de nem görcsös, sem nem kényszeres, inkább derűs, erőt adó feladattá. (Természetesen egy ateista is lehet efféle törekvő. Mégis nekem, hívőként, úgy érzem most könnyebb, egyszerűbb.)
@donnaquijote Nézd, neked akármi is a tapasztalatod, a statisztikák mást mutatnak. Ez pedig kb olyan, mintha valaki azzal jönne, hogy neki a fahéjas zsíroskenyér csillapítja a fejfájását, miközben a kísérletek azt mutatják, hogy az embereknek általában nem csillapítja.
Számunkra tök irreleváns, hogy mi a tapasztalatod Jézussal, mert mi nem tudjuk ellenőrizni, az embereknél átlagban nem működik, szüval ez a te magánügyed, akár igaz, akár nem igaz.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én hogy töltöm a karácsonyt, ami közel sem jelenti azt, hogy az ateisták így töltik a karácsonyt általában. A karácsony ünneplésére sok embernek sok oka lehet. Vannak, akik vallásos okból ünnepelnek. A legtöbben, és bizonyára a legtöbb ateista is valószínűleg azért ünnepel, mert szeretik a karácsonyt, vagy azért, mert ez így szokás, és alkalmazkodnak hozzá. Sokan bizonyára a családjuk, a gyerekük miatt ünnepelnek, őtőle nem akarják megvonni a karácsonyt.
Nagyon sok embernek ez az ünnep nem szól semmiről, csak nincs ereje ahhoz, hogy kiszabadítsa magát a szokások, a mások elvárásainak csapdájából.
Én magam sem voltam életemben akkora lázadó, hogy családomnak azt mondjam, hogy nem szeretem a karácsonyt, és nem megyek haza az ünnepekre. Mentem a szokással, és több-kevesebb kedvvel részt vettem az ünnepen.
Először Finnországban fordult elő, hogy nem volt karácsonyom. Azért, mert decemberben mentem ki, és igazán hülyeségnek tűnt, hogy mindjárt haza is menjek. Emlékszem, akkor még kicsit szomorkásan éreztem magam, hogy nagyon egyedül vagyok. De már annyira akkor sem. És ami lelki gondom akkor támadt, az nem unalomból fakadt, mert már régóta nem unatkozok egyetlen pillanatra sem életemben, annyi célom van, és annyi rendszer tennivalót találtam ki magamnak. És azt kell, hogy mondjam, a kreatívabb ötleteket nincs is időm elővenni.
Idén másodszer nem mentem haza, tulajdonképpen hasonló okokból. Most Franciaországban vagyok, és októberben jártam otthon. Január végén pedig megint haza fogok menni. Eközben még karácsonykor is menjek haza?! Igazán feleslegesnek tűnik. Pláne, hogy erre a pár hónapra a munkahelyemen fontos dolgom van, és szeretnék elvégezni valamit. Ezt most csinálom is.
Belegondoltam, hogy mennyibe kerül a repülőjegy, hogy még a karácsonyhoz jópár másik napot hozzá kell tenni, ha nem akarok iszonyat drágán utazni. Hát hiányzik ez nekem?! Micsoda órültség már csak azért drágábban utazni, mert a fél világ ugyanakkor akar hazamenni?!
El kell ismerni, speciális helyzetben vagyok, és gyakorlatilag szinte csak így képzelhető el, hogy valaki kivonja magát a karácsony alól. Az első tényező, hogy külföldön élek. Leírtam, milyen okokat szolgáltat ez. Másodszor, nincs családom. Nincsenek gyerekeim. Említettem, hogy sokan nyilván a gyerek kedvéért karácsonyoznak. Nincs párom sem, nyilván, ha lenne párom, akkor az ő családjához is el kellene menni, és az enyémhez is, és akkor valamennyivel jobb is a karácsony, és valamennyivel több embert sértene meg az ember azzal, hogy nem megy.
A hívők sokszor mondják, hogy a hit szabadság és bátorság. Hát, a szabadság és a bátorság sokrétű dolog, és sokféleképpen érthető, de ahogy én értem, úgy az ateizmus a nagyobb szabadság. A hit egyetlen szempontból szabadabb vagy "bátrabb": az "ugrás a semmibe" tekintetében. Az, hogy igazolás nélkül valaki elfogad valamit, az kétségkívül vakmerőség.
Az ateista viszont szabadabb az erkölcsei megválasztásában, bátrabb, hogy vállalja ezt a felelősséget. És az ateista például szabadabb abban, hogy megválassza, karácsonyozik-e, és ha igen, milyen okból. Ahogy bemutattam, a társadalmi szokásoktól, elvárásoktól nehéz szabadulni, de az ateistának eggyel kevesebb köteléke van.
Nem mondom, hogy a társadalomhoz alkalmazkodni rossz, csak mert a társadalmi kötelék legalább egy létező dologhoz való kötődés. De az ateistának eggyel kevesebb köteléke van egy fiktív dologhoz. Legalább attól megszabadult.
Én szabadon választhatom meg, mikor megyek haza, és amikor hazamegyek, ugyanúgy viszek ajándékot, ugyanúgy eszünk egy jót, és a karácsony minden ünnepélyes eleme megvan, ami meg szokott nálunk lenni, a fán kívül. Eszünk, iszunk, beszélgetünk, pihenünk, nem dolgozunk (annyit). Csak olcsóbb a repülőjegy, nincs tömeg, nincs stressz, nem kell kivágni egy fenyőfát. Bár speciel nálunk szép, német karácsonyfa szokott lenni, a magyar, giccshez képest még nem is olyan vészes.
Az szerintem ízlés kérdése, hogy ki szereti a karácsonyt, ki nem. Az is egyéni döntés kérdése, hogy ki mennyire alkalmazkodik, vagy illeszkedik be a szokásokba. Mint mondtam, én sem vagyok annyira radikális ebben, csak kicsit vagyok különc és a speciális helyzet kellett hozzá.
Azért is ragadtam keyboardot, mert a Facebok listánkon valaki felvetette, hogy van-e, aki a családja miatt karácsonyozik, ami rímel azokra az észrevételekre, melyeket fentebb leírtam. Aztán arra terelődött a szó, hogy mit csinálhat az ateista, és hogy az ember magányos, és rosszul érzi magát.
Hát először is, az, hogy valaki ateista, és egyedül van, az megint speciális helyzet. A karácsony sok magányos embernek szokott gondot okozni, megugrik ilyenkor az öngylkosságok száma. De hát ez mekkora hülyeség már!
Most, ha valaki hisz Jézuskában, meg vallásos, akkor csinálja, amit csinálnia kell! Egyébként szerintem ez sokat nem segít a magányán. Aki meg nem hisz, csinálja azt, amit egy átlagos hétvégén csinálna! Takarítson, szórakozzon, tévézzen, sportoljon, pihenjen, vagy dolgozzon! Most miért kell attól megveszni, hogy valakik azt hiszik, ma született Jézus? (Állítólag, ha élt, akkor egyébként ősszel született.) Vagy miért bárkinek is boldogtalannak lenni, mert mások valami szokást találtak ki?
Én speciel ugyanazt csinálom, mint máskor hétvégén: tévézek, internetezek, írok, eszek, ebédet főzök, és dolgozok. Mivel most meg akarok lenni valamivel, ezért még ma kint sem voltam, ennyire nem érek rá. Ha nem sajnálnám az időt, sétáltam volna egyet, vagy futottam volna.
Akiknek van ideje, ilyenkor belevághatnak valamibe, amit máskor nem tesznek meg. Én például annyiban "karácsonyoztam", hogy polgárpukkasztó, vagy ateista karácsonyi klippeket kerestem. Találtam is párat, egészen murisat is (ez mondjuk mintha az ateistákkal is ironikus lenne). Ennél persze vannak kreatívabb, fontosabb projectek is. No meg, ha egész nap csak ezt csináltam volna, az elég szánalmas ellenkultúra lett volna. Ugyebár, aki gyűlöli a karácsonyt, és csak ezzel foglalkozik, az is a karácsonnyal foglalkozik egész karácsonykor.:) Azért ennél tudok jobbat.
A bölcsesség egyik megnyilvánulása az, amikor az embernek nem kell valaki ahhoz, hogy boldog legyen. Ez nem egy ateista bölcsesség, ez egy általános bölcsesség. Az ateistáknak isten tekintetében kell eljutni idáig, hogy boldogak tudjanak lenni a "nagy égi társ" nélkül. Néhányuknak nem sikerül, de sokaknak igen. Sokak eljutnak odáig, hogy bátrak, önállóak szabadok legyenek istent illetően. Nem kell nekik az "égi figyelő" az erkölcshöz, nem kell nekik az "égi társ" a boldogsághoz. Ami a földi társat illeti, az nehezebb dolog. Viszont szerencsére arról nem kell végképp lemondani. Csak odáig kell eljutni, hogy ha éppen nincs, akkor az sem baj. Csak a függőségtől kell megszabadulni, és a szabadságot választani. Ne féljetek! Mondta Karol Woytila. Hát, inkább az ateistákra illik ez: ne féljetek szabadok lenni!
Nem gondoltam volna hogy ma reggel ilyen bölcsességeket olvashatok. Ha hívő lennék, azt mondanám a soraid "megszólítottak":) Köszönöm a számomra nagyon hasznos gondolatokat, különösen az utolsó bekezdésben...
Az embernek kell valaki ahhoz, hogy boldog legyen. Pontosabban kell, hogy valakit boldoggá tegyen ahhoz, hogy megsejtsen valamit a boldogságból. Hogy mit értek azon "boldoggá tenni"? Tulajdonképpen semmiségeket. Például egy szeretetteljes pillantást, ami azt üzeni: én is ismerem az élet terhét és gyönyörűségét... sejtem a születés és halál drámáját... nem vagy egyedül... Bátrabbaknak egy érintés. Alig észrevehető, éppen hogy. Utólag azt is lehet mondani, bocsánat, véletlen volt... (De miért mondanánk?) Kümönben bármikor lehet karácsony, de karácsonykor könnyebb...:o) Talán... Nagy bátorság kell ahhoz (is), hogy az ember hagyja szeretni magát... (Talán Máraitól idézek, de ha igen, bizonyára nem pontosan, ezért nem is tettem idézőjelbe, meg aztán, annyira magaménak érzem ezt a mondatot.)
@donnaquijote Miért kellene? Nincs más dolog, amiben boldogság lehet? Annyi mindentől lehet boldog az ember, miért ragaszkodna csökönyösen a szerelmes társhoz? Ha te azt mondod, hogy az embernek kell valaki, hogy boldog legyen, ezzel boldogtalanná teszed magad akkor, amikor éppen nincs. Miért tennéd boldogtalanná magad merő csökönyösségből?
@donnaquijote Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az ember nem lehet boldog, amíg nem futotta le a maratont, vagy nem volt Párizsban, vagy nincs ferrarija, vagy nem beszél angolul, vagy nem tud zongorázni. Aztán meg boldogtalan vagy, mert mondjuk béna vagy, nem tudsz lefutni egy maratont, és Botswanában élsz, és soha nem tudod meglátogatni Párizst, mert annyi pénzed nincs, és basszus nincs Ferrarid, és nem beszélsz angolul, csak 3 másik nyelven, zongorát meg még soha nem láttál. Na basszus, nem hülyeség?!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Christopher Hitchens talán nem sértődne meg ezen az ironikus kártyán, hiszen értette a szatírát, az iróniát. Mondhatnánk, hogy most az élet ironikusan elbánt vele, de ez nagyon nagy melléfogás lenne, hiszen az élet, vagy a halál egyáltalán nem bánt el Hitchens-szel - legalábbis az elbánás pejoratív értelmében - amikor a mai napon, egyáltalán nem váratlan módon, de sajnos eltávozott az élők sorából. Nem váratlanul, hiszen rákbeteg volt. És azt kell, hogy mondjuk, hogy ugyanebben az értelemben még a rák sem bánt el vele.
Hitchens Dawkins után az egyik legismertebb, sőt, talán tényleg a második legismertebb ateista kortárs gondolkodó volt. Ismertségét újságírói tevékenységétől köszönhette, és nem csak ateizmusáról volt híres, de viszonylag éles, és inkább baloldali véleménye volt különféle politikai kérdésekben is. Szenvedélyes volt, talán még Dawkinsnál is szenvedélyesebb, de sokszor ugyanolyan szellemes is egyben. Ugyanakkor Dawkinshoz hasonlóan, a szenvedély néha nála is a precizitás róvására ment.
Az emberi természet, a média már csak olyan, hogy a relatív, vagy tényleges extremitást emeli ki, ennek megfelelően az ateisták közül sem a legmegfontoltabb gondolkodók válnak igazán ismertté, hanem bizony a szenvedélyesebbek, mint Dawkins és Hitchens, akiknek érvelésében nagyon sok igazság van, de helyenként a szenvedély miatt meg is botlanak.
Olvastam Hitchens legismertebb könyvét, a "God is not Great" címűt, és amellett, hogy persze élvezetes olvasmány, és mindenkinek ajánlom, bizony, azt kell, hogy mondjam, hogy ha az ember pontosabb érveket szeretne olvasni, akkor forduljon szakemberhez! Mint például Michael Martinhoz, vagy Daniel Dennetthez.
Hitchens író és újságíró volt, nem tudós, és nem filozófus. Nem mintha a tudósok és filozófusok tökéletesek lennének, és nem mintha egy újságírónak ne lehetnének nagyon is pontos érvei. De általában azért van különbség az újságírók, tudósok, filozófusok között, a képzésnek, a professzionalizmusnak általában megvan a hozadéka. Ugyanakkor minden ilyen foglalkozásnak megvan a különböző feladata a társadalomban. Mert szükség van ateista újságírókra, tudósokra és filozófusokra is, hogy különböző szinteken mondják el az embereknek azokat a gondolatokat, melyeket el kell mondani.
Mi ateisták sokszor, én magam néha szintén gondolkodtam azon, hogy vajon mi a helyes hozzáállás az ateizmus kérdésében? Azaz mi a helyes vagy mi a praktikus ateista stílus? És itt most csak a stílusra, a militantizmus kérdésére gondolok. Arra jutottam, hogy egy bizonyos, értelmes fokig szükség van szenvedélyes ateistákra is, akik oda tudnak mondani, és mérsékelt, megfontolt ateistákra is, akik pontosan ki tudják fejteni az érveket.
Szükség van tehát Dawkinsra és Hitchensre is, mert megjelenítenek valamit, aminek meg kell jelennie. Egy élesebb szemléletet jelenítenek meg, amely egy lehetséges vélemény. Sokszor ők mutatnak rá igazán élesen a vallások visszásságaira, amellyel kapcsolatban a moderáltabb hangok csupán csak kevésbé élesen lépnének fel, de sokszor egyet kell, hogy értsenek velük a diagnózisban. Sokszor a militáns ateistáknak van merszük arra, hogy a társadalmi nyomás ellenére szembe szálljanak a bornírtságokkal, és az emberek pofájába vágják, hogy milyen álszentek vagy hülyék. Például Hitchensék vették a merszet ahhoz, hogy kimondják, a pápát is bíróság elé kellene vinni a pedofil ügyek miatt.
Igen, a vallások népbutító tevékenysége szánalmas, aljas, veszélyes, ártalmas dolog, amelyet semmiképpen nem kell tisztelnünk. De az már egyéni ízlés kérdése, hogy valaki a kritika, megvetés és utálat szintjeiben éppen meddig jut el.
Egyik hétvégén beugrottam Párizsba és az igen ismert Shakespeare and Co. könyvesboltban jártam, ahol kiemelt helyen láttam Hitchens több könyvét. A fentebb említett "God is not Great" címűt, egy antológiát cikkeiből, többnyire politikai témában, és egy fejezetnyi ateizmussal, valamint egy válogatást más ateista szerzők írásaiból, melyet Hitchens szerkesztett. Láttam továbbá egy életrajzot is. Sejtettem, hogy a kiadók Hitchens halálára készülődnek, ez a sok könyv, és az életrajz ezt jelezte. Tudatában voltak Hitchens valószínű jövőjének. Hát ma eljött az idő, sajnos távozott az élők sorából.
Hívők nagyon sokszor jönnek azzal az érvvel, hogy zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Hitchens jó ellenpélda erre. Persze nem repülőbalesetben halt meg, hanem rákban, de ha valami motiválhat a hitre való megtérésre, akkor a rák ugyanúgy erős kísértés, mint egy zuhanó repülő. A zuhanó repülő hirtelen, éles, rövid kísértés, egy rák hosszan tartó, de egyáltalán nem kevésbé drámai.
Hitchens, amikor már sejtette, vagy mondhatjuk akár tudta is, hogy közeledik a halála, következetes maradt - nem úgy, mint például Antony Flew, aki szenilitására megtért - Hitchens személyiségében ez mindenképpen olyannyira elismerésre méltó, amivel kiemelkedik sokunk közül. Szerencsére nem mindenki ateizmusa kerül ilyen megpróbáltatás által tesztelésre. Erre szokták mondani: helyén volt a szíve. Nagyon is helyén. Ő egy becsületes, korrekt ember maradt egy "zuhanó repülőn". Egy bátor ember, mert készült a halálra, de nem félt tőle.
Karol Vojtyla (gy.k. II János Pál) talán legismertebb jelmondata volt az, hogy "ne féljetek"! Sosem értettem, a hívők általában miért félnek a haláltól, illetve mit gyászolnak. Hitchens fenti szavaival ellentétben azt gondolom, az ateisták félhetnek a haláltól. Persze szemlélhetik úgy is a dolgot, hogy nem kell félni tőle, mert ez nem egy objektív kérdés. A nemléttől lehet félni is, és nem félni. A mennyországtól félni nem értem, hogy lehet. Persze lehet, hogy a pokoltól félnek, de hát az már csak a hívők egy kisebbék részénél, ahogy mondják, egyéni szoc. probléma. Ha a pokolban hisznek, és félnek tőle, és arra számítanak, hogy életükkel oda kerülnek, akkor miért úgy éltek?
Mindenesetre Hitchens szépen elmondta, hogy egy ateistának lehet nem félnie a haláltól, ami viselkedés szempontjából majdnem ugyanaz, mint félni tőle, de bátornak maradni, és nem bedőlni valami butaságnak csupán félelelmből. Hitchens példájával megmutatta, milyen igazán homo sapiensnek lenni: értelmes embernek, akinek értelmén az érzések nem fognak. Érdekes módon, Hitchens akármilyen szenvedélyes is volt, ebben helytállt.
Hitchens megtestesített egyfajta ateista életszemléletet, amely egy lehetséges életmód a sok közül, és nagyon is emberi. Ha erkölcsről beszélünk, lehet beszélni őszinteségről, egyenességről, amely egy hívő embernek is érték lehet. Hitchens élete jó példa arra, hogy egy ateista végül is minden normális emberi fogalom szerint lehet erkölcsös. És lehet egy ateista bármilyen szenvedélyes, általában sokkal korrektebb, sokkal kevésbé veszélyes a hívőkre, mint sok vallásos fanatikus egymásra, vagy az ateistákra.
Hogyan búcsúzzunk egy hírhedt ateistától? Jó utat a mennyországban? Nyilván nem. Rest in peace? Tudjuk, hogy már nem zavarhatja meg semmi, az élet kihúnyt a testében, akármi is történne testével, nem vele történik. Persze ettől még semmi atrocitást nem kívánunk neki, egész egyszerűen tiszteletből, ízlésbeli okokból.
Bár maga a búcsúzásnak is csak szimbolikus értelme van, de talán ennyit elmondhatunk: köszönjük Christopher!
Igen... Ha belegondolsz, a vallásos hívők, _kivétel nélkül mind_ azt (is) hiszik, hogy nekik van egy halhatatlan lelkük, amely a fizikai test halála után ellébecol majd valahol. Kié-kié hite szerint: Pokol, mennyország, reinkarnáció, stb. A halhatatlan lélek elképzelése tul.képpen még szélesebb is mint a vallásos hit, hiszen olyan idealista se nagyon lehet, aki ugyan azt hiszi, hogy a világnak van egy nem anyagi, szellemi része is, de éppenséggel neki olyanja nincs. És érthető, és természetes, hogy ezt hiszik. Csak persze nem igaz - de ezt ők sosem tudják meg. És igen. Való igaz, hogy egy hívőtől teljes következetlenség félni a haláltól. Hiszen közben azt is hiszi, hogy bár a teste elveszik, a lelke a tudata, a személyisége megmarad. Én pl egy ilyen hittel úgy örülnék, mint majom a micsodájának. Gondoljunk csak bele hogy miért: Az ember testi életének az időtartama kevesebb mint 100 év. Ez kereken 50 milliomod része a Föld még visszalévő (ha minden jól megy) élettartamának (amikor majd a Nap elnyeli a nóva állapotában.) Már ez az 5 milliárd év is beláthatatlanul hosszú időtartam, főleg ahhoz képest, hogy nekünk csak néhány évtizedünk van hátra. De mi az 5 milliárd én az örökkévalósághoz képest? Mert ugye, ne feledjük, a hívők bizony azt hiszik, hogy a lelkük örök életű, az sosem hal meg, enyészik el. És akkor hogy lehet az, hogy az örök élet kilátásában, mégis szomorú, elégedetlen hívőket látunk? Lehetséges lenne, hogy a hívők következetlenek? (Még önmagukhoz is.) Lehetséges, hogy a hívők még a saját álláspontjukat sem tudják végiggondolni? Lehetséges, hogy a hívők buták? ;-)
Math, nem tudom te mennyit forgolódtál hívők körében (én sokat), mennyire közelről nézted őket, de nekem nem tűnt úgy, hogy sejtik. Egyébként ha sejtenék hogy nem igaz amiben hisznek, akkor az lenne a klasszikus kognitív disszonancia esete. Inkább a következő lehet: "Tudásilag" nem teljesen biztosak a dolgukban (mondom, "nem teljesen", tehát még mindig sokkal biztosabbak mint amennyire nem - a "nem biztos" rész nem éri el a sejtés szintjét sem), és érzelmileg meg hinni akarnak benne. Ez meg a vágyvezérelt gondolkodás klasszikus esete. Olyan nagyon, mélyrehatóan egyébként se foglalkoznak az üggyel, hiszen abból csak rosszul jöhetnének ki: 1. Vagy már az elején belefulladnak "gondolataik" káoszába, vagy 2. Rájönnek, hogy hülyeségekben hisznek. De ez utóbbi esélye tudjuk hogy mennyi.
Egyébként logikai szempontból nem lehet ellentmondásmentesen azt megtenni, hogy hiszek valamit (H), és ugyanakkor mégis azt hiszem (ez utóbbit kisebb mértékben, vagyis sejtem), hogy az nem úgy van (nem H). Azért mondom, hogy "logikailag" nem kóser ez, hiszen a H-t hinni, ugyanakkor a H-t nem hinni (ha kisebb mértékben is), az ellentmondás. De persze ha itt most hagyjuk a logikát (és érdemes hagyni, mert bizony a vallásba logikai szempontból kevés értelem szorult - vagyis ez triviális), akkor emberileg, pszichologikusan megérthetjük hogy ilyen mégis van. Hiszen az emberek nagyon ritkán logikusak. A "gondolataik felhője" általában nincs annyira kitisztulva (saját maguk számára sem), hogy abból a részeket ellentmondásmentesre csiszolják. Ezt nem is tudják megtenni, és nem is akarják (nehéz, energiaigényes). Viszont ha a logikát hanyagoljuk (hiszen ezt teszik a vallásosok is), akkor bármi lehet gondolni, és hinni. Akkor nem lesznek (észrevéve) az ellentmondások, akkor bármilyen hülyeség csak az alapján lesz elfogadva, hogy mennyire tetszetős, vagy megnyugtató.
@ipartelep inkább úgy értettem, hogy tudat alatt sejtik, de ha kognitív disszonancia van, hát abban az esetben meg az van. igazából nekem mindegy, hogy melyik.
Ertetlenul allok a Hitchens, mint "nem preciz" ervelo kijelentes elott. Hogy kell nem pontatlanul ervelni?
Volt szerencsem Hitchens munkassagaban elmelyulni, sok evig. Mindez ido alatt Magyarorszagtol tavol eltem osszesen negy orszagban, rengeteg vallasos es vallastalan ismerosommel kerult szoba a neve.Bizton allithatom, Hitchens nagyobb jelentoseggel birt ateista es teista korokben, mint a masik harom lovas egyutt. Senkire sem hivatkoztak tobbet a vallasbol kilabalasuk okakent, mint ra es csak a legelvetemultebb apologetak legyintettek a neve hallatan, a tobbiek mind okosabbnak veltek ovatosan fogalmazni rola. Magyarorszagon tudomasom szerint nem jelent meg semmilyen muve, nem elerheto semmilyen forditasban. Ennek okan kijelenteni, hogy masodik legismertebb volt, szegyenletes botlas.
Hitchens korunk legismertebb ateista gondolkodoja es iroja volt, az Egyesult Allamokban a neve osszefort az ateizmussal, mig Dawkinsrol joszerivel nem is hallottak ott. Az, hogy Magyarorszagon Dawkins muvei megjelentek es ismertebbek, a tenyen nem valtoztat, hogy a vilag tobbi reszen bizony Hitchens ismertebb.
Nyilvanos vitaban megegette Tony Blairt, Ann Widdecombet, William Lane Craiget - a lista hosszu es tetemes.
De gondolom, a cikk iroja szerint mindenki szentimentalis es egy szenvedelyes ervelo olcso cirkuszi mutatvanyanak hatasa csak ez. Megetetett mindenkit a populista stilusaval. Meg szerencse, hogy a blog elesszemu elemzojet nem lehet ilyen hatasvadasz trukkokkel megvezetni.
Hadd gratulaljak ahhoz, hogy Christopher Hitchens halalhirenek kozlese kozben jutott ido kiemelni a szenvedelyessegebol fakado allitolagos pontatlansagat. Sot, rendkivul okos modon sikerult ezzel kezdeni a cikket.
Szolgaltassunk csak ugyesen municiot a hivoknek, ugyesen, hadd mondhassak, mit ugralunk mi, ateistak a vallas kozossegeket megoszto voltan, amikor elfelejtunk sepregetni a sajat portankon es az egyik legismertebb ateista gondolkodo halala kapcsan nincs konszenzus, hanem a cikk rogton ertekbecslessel kezdodik.
Jo volt ez a Hitchens, de tulszenvedelyeskedte. Sebaj, kell az ilyen is. Kell a parasztnak a kertitorpe, csak ne mondja ra, hogy szobor. Arra ott van Martin es Dennett.
Ezek utan akarmirol is szol a cikk hatralevo resze, olcso szepsegtapasz csupan, semmi tobb.
Meltatlan bucsu, pont onnan, ahonnan nem vartam volna.
Surun latogattam a blogot, a tovabbiakban nem fogom.
1) Hitchens és Dawkins összehasonlítása szerintem nem egy fontos dolog. Erről kár vallásháborút indítani. Hitchens úgy tűnik, ismertebb volt általában, de ez ahhoz kapcsolódik, hogy politikai ügyeket is élesen kritizált. Mint ateistákat talán a legjobb a fő műveiket összehasonlítani: a "The God Delusion" bestseller könyv volt, első, második helyeken szerepelt különféle nagy listákon. A "God is not great" nem szerepelt nagy listákon előkelő helyen.
Visszautalnék, hogy Hitchens mint személy ugyanitt veri Dawkins-t, de mondom, ebben a politikai publicista Hitchens is benne van, akivel a tudós Dawkins nem tud versenyre kelni. Ilyen az élet, a politika népszerűbb a tudománynál.
2) Egészen nyilvánvaló, hogy az ateistáknak is van a saját házuk táján néha mit sepregetni. Minden háznál előfordul egy kis baki, elhulló forgácsdarabka. A hívők ilyen érvelése ellen nem a dolgok szőnyeg alá söprése a jó válasz, hanem pontosan az, amit csinálok. Én válaszolhatom, hogy sepregetek a saját házunk táján is, a hívők ilyen érvelése vaktölténnyel lövöldözés. Te nem válaszolhatsz így, kritikátlan vagy Hitchens-szel.
3) Azt látom, hogy nagyon kedveled Hitchens-t, emiatt megbántott, hogy pontatlannak, és másodiknak ítéltem meg. Szerintem fogadd el, hogy nem a te kedvenced lesz mindig az első, illetve másoknak lehet más a véleményük, és az ízlésük is. Most nehogy már azon húzd fel az orrod, hogy valaki a kedvencedet csak másodiknak sorolta be!
1) Hitchens es Dawkins osszehasonlitasa fontos dolog. Remeltem, hogy leszel annyira elegans, hogy Hitchens nagyobb ismertseget nem a politikai tenykedesere fogod visszavezetni - miert nem igy van. Tevedtem, mar masodszor a bloggal kapcsolatban Ujra elismetlem - a munkam kapcsan negy orszagban eltem az elmult evtizedben es osszesen tobb, mint harmincban jartam hosszabb-rovidebb ideig. A God delusion magasan a legismertebb ateista mu, Hitchens viszont magasan a legismertebb kortars ateista gondolkodo. Az elmult evtized jelentos reszet az Egyesult Kiralysagban toltottem, ahol meg annak ellenere is Hitchens az ismertebb es nepszerubb, hogy brit szarmazasa ellenere mar jo ideje Washingtonban elt.
Az ok pofonegyszeru - Hitchens volt az, aki a legszelesebb retegekhez eljutott es folyamatosan el is akart jutni. Dawkins alapvetoen egy - zsenialis, de ez a lenyegen nem valtoztat - tudos es a mai napig csupan tanulgatja, hogyan is kell irni es kommunikalni a szelesebb kozonseggel. Dawkins maga mondta el tobbszor is, hogy retorikaban, ervelesben Hitchens utanozhatatlan volt. Tehat Hitchens nem azert volt nepszeru, mert a mar meglevo ismertseget lovagolta meg, hanem azert, mert tudta, hogyan erjen el tomegeket. Ez pedig Dawkinsnak meg mindig nem megy, nem egyszer vadoltak is, hogy csak a sajat nyajanak beget (egy kritika, amely Hitchenst peldaul sosem erte). A God delusion legutobbi kiadasaban ki is ter erre a kritikara az eloszoban (nem zorog a haraszt, ugye). Vagy talan nem olvastad ... ?
(googlefight: ja ertem, egy a google, megmondja. mert az ilyen eladott peldanyszamokon mulik am ...)
2) Kritikus vagyok, csak nem Hitchensszel, hanem peldaul Dawkins-szal szemben. Hitchensen kivul a tobbseg visszafogott, halkszavu entellektuel, vagy - mint Dawkins - csak egy bizonyos reteget er el es egy reteggel kommunikal. Iyen okok miatt az ateistak mar a tortenelem kezdete ota a legnagyobb es megis legcsendesebb kisebbseget kepviseltek es ezt en bizony a Dawkins fele szelektalt megkozelites hibajanak is tartom. Dawkins egyetemeken es tudomanyos konferenciakon vitazik szinte kizarolag, melyeknek celkozonsegen kivuli nezettsege es latogatottsaga gyakolatilag a nullaval egyenlo. Par tevemusor belecsuszott nagyritkan - akkor is ejszaka sugarozott ausztral talk-showk altalaban. Hitchens viszont mindenhol, ahol lehetett, hallatta a hangjat, a vilag minden tajan, minden rendu-rangu kozonseg elott. Legtobbszor raadasul a vilag legfejletteb olyan allamaban tette mindezt, ahol felelmetesen nagy az iskolazatlansag es a kereszteny fanatikus reteg - az USA-ban. Ez sokkal nagyobb fegyverteny, mint irni egy jo konyvet, mert a God delusion bar ketsegtelenul fantasztikus munka, onmagaban nem eleg. A legtobbet az ateista ugyert ezaltal - nem csak szerintem, es ez a lenyeg! - tehat Hitchens tette, raadasul egy olyan orszagban, ahol ismert ateistanak lenni par allamban (pl. Bible Belt) gyakorlatilag egyenlo az ongyilkossaggal. Most nehogy mar azon huzd fel az orrod, hogy valaki nem azt es nem ugy tartja kritizalandonak, mint kegyelmed. Vagy esetleg egy egyetemes es abszolut fokmero birtokaban leledzel? (elnezest, de egesz jo kereszteny lenne beloled)
3) Az, hogy masodiknak iteled meg, pusztan teves kijelentes, de nem ez zavar. Az zavar, hogy pontatlansaggal vadolod Hitchenst, mikozben ezt peldaval vagy konkretummal nem tamasztod ala. Semmivel nem hangsulyozod, hogy ez a te velemenyed, nem hivatkozol forrasokra, nem hozol peldakat, hogy kerem szepen, itt es itt, ezt mondta Hitchens, ott es ott viszont ezt, hat ez kicsit pontatlan.
"illetve másoknak lehet más a véleményük, és az ízlésük is" --> ez volt az elso jele annak, hogy nem valami altalanos axiomat kozolsz eppen, hanem szubjektiv velemenyt. De ezt is csupan reakciokent szolgaltattad, mintegy ki lett eroszakolva.
Tenyleg azt hittem, hogy ennyire nem nehez azert, mi volt a bajom a cikkel. Egyszeruen kijelenteseket teszel, tekintelyelvu alapon. Van annyira nepszeru a blog, hogy nem artana tisztazni, ez a te kizarolagos velemenyed es nem tobb puszta szemelyes valasztasnal (en a fentiekben megtettem, meg is indokoltam). De nem, math csak megirta a blogjan, adtateremtette, ugy van, fogadd el, blogolvaso. Pontatlansaggal vadolod Hitchenst, mikozben te magad pontatlanul nem tamasztod ala a kijelentesed.
Es ne merjem kritizalni a kritikadat? Mondom, pompas kereszteny valna beloled.
"1) Hitchens es Dawkins osszehasonlitasa fontos dolog."
Nem az.
"Ujra elismetlem - a munkam kapcsan negy orszagban eltem az elmult evtizedben es osszesen tobb, mint harmincban jartam hosszabb-rovidebb ideig."
Én sem Hajdúborzasztón töltöttem az időt.
" A God delusion magasan a legismertebb ateista mu, Hitchens viszont magasan a legismertebb kortars ateista gondolkodo."
ezt az összetett mondatot hogy hoztad össze?:)
"Kritikus vagyok, csak nem Hitchensszel, hanem peldaul Dawkins-szal szemben. Hitchensen kivul a tobbseg visszafogott, halkszavu entellektuel, vagy - mint Dawkins - csak egy bizonyos reteget er el es egy reteggel kommunikal. Iyen okok miatt az ateistak mar a tortenelem kezdete ota a legnagyobb es megis legcsendesebb kisebbseget kepviseltek es ezt en bizony a Dawkins fele szelektalt megkozelites hibajanak is tartom."
Én nem tartom ezt Dawkins hibájának, vagy Dawkins stílusa hibájának. Sőt, akár hibának se tartom. Nem feltétlenül kell a populizmust eltúlozni.
"Ez sokkal nagyobb fegyverteny, mint irni egy jo konyvet,"
szerintem nagyobb fegyvertény írni egy jó könyvet (és Dawkins ebben nem tökéletes, csak jobb), mint eljutni műveletlen rétegekhez azzal, hogy az ember egy kicsit lemegy kutyába. Dennett, Michael Martin "szépirodalom" részei, Hitchens a "ponyvairodalom" része, Dawkins határeset. és pár száz év múlva nem a ponyvára fognak emlékezni. a ponyva pillanatnyi népszerűség, pillanatnyi hatáskeltés, és még csak nem is biztosan jó.
a tanulatlan, hülye embereket például előbb művelni kell, nem Hitchens-szel provokálni. a provokációval ismert lett Hitchens, de vajon milyen hatást ért el?
"ez volt az elso jele annak, hogy nem valami altalanos axiomat kozolsz eppen, hanem szubjektiv velemenyt. De ezt is csupan reakciokent szolgaltattad, mintegy ki lett eroszakolva."
Én voltam, aki azt mondta, hogy ez nem olyan fontos kérdés, és hogy szubjektív, te kötöd itt az ebet a karóhoz, hogy fontos, és objektív, és én tévedek. Basszus, és akkor te jössz azzal, hogy én nem ismerem el, hogy szubjektív? Térj már magadhoz, ember!
"Tenyleg azt hittem, hogy ennyire nem nehez azert, mi volt a bajom a cikkel. Egyszeruen kijelenteseket teszel, tekintelyelvu alapon. Van annyira nepszeru a blog, hogy nem artana tisztazni, ez a te kizarolagos velemenyed"
a blog címe elég szembeötlő.
"Az zavar, hogy pontatlansaggal vadolod Hitchenst, mikozben ezt peldaval vagy konkretummal nem tamasztod ala. "
Majd ha egyszer lesz rá időm, kedvem, kéznél lesz a könyv, akkor írok erről. Nincs nálam a Hitchens könyv. És mindenképpen külön bejegyzést írok róla, ha írok, mert ez egy külön téma. Nem fogom a Hitchens haláláról szóló bejegyzést teletömni Hitchens könyvének részletes kritikájával.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ezt a cikket azért közlöm a blogomon, mert a Magyar Tudomány elutasította a publikálását. Az elutasítás azért meglepő, mert több másik cikkemet elfogadták az utóbbi időben, és azokhoz hasonlítva ez a cikk még inkább tudományosabb, még szakszerűbb, még inkább releváns a tudomány szempontjából.
Azt lehetne gondolni, hogy talán az az oka, hogy Mérő Lászlónak messzire elér a keze, vagy valaki túlbuzgó rajongója. Azonban az az igazság, hogy nem is voltam annyira kritikus Mérővel, mint például korábban Freund Tamással. Az igen valószínűtlennek tűnik, hogy több megfelelő színvonalú cikk után, hirtelen, valamilyen rejtélyes agyvérzés miatt lebutultam, és egy pocsék cikket írtam. Szerintem egészen jó ez a cikk színvonalában. Az lehet, hogy valami titkos bosszú áll a dolog mögött, tapasztalataim szerint ez a magyar újságírásban igen elterjedt reflex. De nem fogok ezen sokat rágódni.
Sajnos ilyen hosszabb lélegzetű, komolyabb könyvismertetést és vitát tudományos témában nem lehet Magyarországon máshol közölni, sem az Élet és Tudomány, sem a Természet Világa nem fogad be ilyeneket.
Mindenesetre azt semmi nem tiltja, hogy ha már megírtam, akkor magam publikáljam az írást. A cikk témája nem az ateizmus számára legfontosabbak közül való, de egy tudományos és egy ateista életszemlélet szempontjából is fontos. Az értelem és érzelem kérdésével tulajdonképpen nagyon szorosan kapcsolódik pár ilyen postomhoz, amely ezen a blogon található, hasonló címszavak alatt.
***
A tudományos ismeretterjesztés feladata, hogy különféle tudományos ismereteket a laikus olvasónak emészthető stílusban tálalja. Ennek megfelelően a következő feltételeknek szükséges megfelelnie:
i.Tudományos ismereteken kell alapulnia, és azokra megfelelően hivatkozni.
ii.A tudományos ismereteket érdekes, élvezhető módon érdemes bemutatni, és ehhez megengedhet magának egy minimális pongyolaságot és némi szubjektivitást is, ha ezt jelzi.
iii.A tudományos ismeretet értelmezheti, de nem értelmezheti félre, nem rugaszkodhat el attól túlságosan.
Nem biztos, hogy ez egy teljes feltétel-lista, de ebben a cikkben ezeket a feltételeket fogom tekinteni. Az első ponthoz magyarázatot mellékelnék. Természetesen lehetséges tökéletesen tudományos könyv, amely tudományos eredményeket mutat be, azokra támaszkodik, de nem adja meg a hivatkozásait. A hivatkozás szigorúan véve a tudományos szakcikkek követelménye. Felvetődhet tehát az olvasóban, hogy az ismeretterjesztésnél miért követelnénk meg?
Először is mindenképpen hasznos, és igazán kár volna elhagyni őket. Miután ugyanis a szerző felkeltette az olvasó kíváncsiságát, sőt, nagy vonalakban megismertette vele területet, ő utána akarhat nézni, és nagyon hasznos, ha ehhez a hivatkozások rendelkezésre állnak. Ha már sikerült motiválni egy olvasót egy könyvben, igazán kár lenne kihagyni az alkalmat, hogy el is irányítsuk a célhoz.
Másodszor, az mindenképpen elvárható a szerzőtől, hogy háttérmunkaként megfelelően irodalmazzon. Ezek után pedig teljesen érthetetlen, hogy miért ne adná meg a hivatkozásokat, melyek nála készen állnak. A hivatkozások elhagyásakor tehát erős gyanúnk lehet, hogy az irodalmazás a háttérben is elmaradt. Ha a szerző jártas a területen, melyet bemutat, akkor felvetődhet, hogy minek irodalmazzon, az ismeretek a fejében vannak. Igen ám, de pontos ellenőrzés nélkül, amit mesél, az tele lehet hibákkal, illetve az ő önkényes értelmezésével. Az emberi agy ugyanis roppant esendő, ezt látni fogjuk ebben a cikkben is.
Mérő László ismert, népszerű ismeretterjesztő, ami nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy valóban érdekes stílusban és az olvasót érdeklő interpretációban ad elő dolgokat, de mint ahogy be fogom mutatni, a tudományosság szükséges feltételeinek nagyon sokszor nem felel meg. Három könyvet fogok bemutatni, melyek közül egyet nagyon rossznak, egy másikat közepesen rossznak, míg egy könyvet egészen jónak fogok megítélni ilyen szempontból. Az egyik könyv régi, és a leghíresebb könyve, kettő pedig új, és még teljesen aktuális a bemutatásuk.
Az első könyvnél keveset fogok időzni, ez a leghíresebb könyv, az Észjárások. Erről azért nem írnék sokat, mert már egy igen régi könyv. Így nem fogom végigvenni a töménytelen hibáit. Annyit mondanék róla, hogy ez az a könyv, amely tartalmaz némi hivatkozást, de csak a könyv végén, egy listában, és a szövegben nincs hivatkozás a forrásokhoz, így nehezen is követhető, és nem is igazán teljes ez az irodalomjegyzék. A könyv rengeteg tudományos ismeretet mutat be, de azok összetétele önkényes, értelmezésük pedig nagyon is visszaélés. Például a matematikai játékelmélet bemutatása helyett azt a racionális gondolkodás korlátjának állítja be, - a könyv alcímének megfelelően - holott semmi irracionális nincs abban, hogy elégtelen információ mellett nem-determinisztikus, kevert stratégiát alkalmazzunk.
Vagy például a Gödel tétel bemutatása, amely egy másik, népszerű visszaélés egy tudományos eredménnyel.
„A tudomány valóban nagyjából ilyen szeretne lenni, de ebben az esetben Gödel tétele garantálja, hogy mindig is lesznek olyan igazságok, amelyek a tudomány összes addig létrehozott paradigmáját, összes meglévő axiómarendszerét kicselezik. Sőt, a tudomány keretein belül korrekt módon megfogalmazható állítások (tények, összefüggések, kivételek, stb.) között is garantáltan vannak olyanok, amelyek igazak, de a tudomány eszközeivel nem bizonyíthatók be. „
A Gödel tétel a matematikában egy bizonyos nagy kutatási program, nevezetesen a formalizmus újragondolását kényszerítette ki, de a tapasztalati, és azon belül a természettudományokra nézve nincs olyan negatív következménye, mint amit Mérő állít. A természettudományokban a matematika ugyanis csak egy eszköz, és kiegészíti azt az empíria, mint igazolási eszköz, amely kívül áll a matematikai keretein. Így a tapasztalati tudományban a Gödel tétel negatív következményei áthidalható problémát jelentenek, illetve eleve nem is képeznek problémát (Brendel 2005). Ezen túl a matematikai entitások a fizikában csak akkor kapnak jelentőséget, ha létezik fizikai interpretációjuk. Csakhogy például G-nek, és a G-ről szóló eldönthetetlen állításnak nincs értelmezése a fizikában.
Mérő a mesterséges intelligenciát illetően megfogalmaz pár pesszimista jóslatot:
„Herbert Simon 1958-ban azt írta, hogy 10 éven belül számítógépprogram lesz a sakkvilágbajnok, ha engedik az emberek versenyein azonos feltételek mellett részt venni. Ugyanitt azt jósolta, hogy a hatvanas évek végére elkészülnek olyan programok, amelyek idegen nyelvű szövegeket jó minőségben lefordítanak angolra. A sakkprogramokat egyelőre minden különösebb megszorítás nélkül engedik az emberi versenyeken részt venni, talán éppen azért, mert nem igazán komoly ellenfelei a sakkmestereknek. A tolmácsoló számítógépek sem jelentek meg még a piacon, pedig nyilvánvalóan nagy üzletet jelentenének.”
Mérő könyvének kiadása után két évvel már megbukott a jóslata a sakkról, amikor Deep Blue, 1996-ban legyőzte Gary Kaszparovot. És tolmácsoló programok is egészen sokat fejlődtek mostanában. Mérő a harmadik könyvben, Az Érzelmek Logikájában (ld. később)korrigálni fogja magát, és elismeri, a sakkprogramok utolérték a nagymestereket, de most meg a go nevű játékról állítja, hogy soha nem lesz nagymester fokú program (199.). A go azonban nem csak Mérő László szenvedélye, hanem az enyém is, továbbá éppen egy olyan laborban dolgozok, ahol az első nagymester erejű program, a MoGo megszületett (Gelly, G., Silver, D. 2008). Ezt egyébként egy magyar eredmény tette lehetővé, melyre büszkék lehetünk (Kocsis, Szepesvári 2006). Az ún. Monte Carlo Tree Search módszer továbbfejlesztésével, melyben később magam is tettem egy kis lépést, a számítógépes go további fejlődése várható.
Az Észjárások az a Mérő könyv, amely ugyan sok érdekes területet mutat be, de olyan irracionális interpretációban, hogy soha életemben nem hallottam egyetlen tudományos gondolkodású olvasót sem, aki azért ajánlotta volna Mérő könyvét mert egy bizonyos tudományos elmélet abban van jól leírva, és ő ott ismerte meg. Annál több áltudományos és hittérítő szöveget olvastam és hallottam, amely rá hivatkozott. Tehát ez az a könyv, amely közepesen rossz.
A második könyvről sem fogok sokat írni, ez Az elvek csapodár természete (továbbiakban Csapodár). Ez a könyv tulajdonképpen nem tudományos ismeretterjesztő könyv. Semmilyen követelménynek nem felel meg. Ebben a könyvben Mérő – a címhez illően - csapongó gondolatait írta le, amelyek nem tudományosak. Mérő tulajdonképpen visszaél ismertségével, ugyanis félő, hogy az olvasók komolyan veszik ezeket, és akár még tudományosnak is. Tehát ez a nagyon rossz könyv.
A harmadik könyv, Az Érzelmek Logikája (röviden Logika) lesz az, amelyik elfogadható. Ez sem tökéletes. Először is, amikor elkezdtem olvasni, roppant idegesítő, zavaró volt egy csomó minden. Később jöttem rá, hogy az a kb. húsz százalék, amely az Logikában rossz, az a Csapodárból jön, és vice versa: ami az utóbbiban véletlenül jó, az az előbbiben is benne van. Igen, az átfedés kb. negyven százalék.
Ezek után tehát beszéljünk Az Érzelmek Logikája tudományos ismeretterjesztésnek vehető nyolcvan százalékáról. Ezek azok a részek, amelyek alaposan alá is vannak támasztva irodalommal. Itt Mérő tulajdonképpen a pszichológia olyan eredményeit ismerteti, melyek különféle kísérletek által alá vannak támasztva. Az irodalomjegyzék alapján bárki utána is járhat eme kísérleteknek, és most hivatkozások is vannak a szövegben. Mérő érdeme az, hogy összeválogatta, és egy bizonyos gondolatfüzérre fonta fel őket. Ez a gondolatmenet egészen racionális lenne, de be fogom mutatni, hogy végül Mérő következetlen, sok helyen bicsaklik.
Az első megjegyzésem Érzelem nélkül nincs értelem című fejezetről szól, ahol Mérő bemutatja, hogy keveredik az emberben az érzelem és az értelem. A szomatikus marker fogalma eleve olyan, hogy abban az érzelem és értelem keveredik, hiszen a Damasio által elvégzett kísérletben (148.) is bizonyos élmények szubjektív előjelét – amely egy érzelmi kérdés - integrálja az élmények gyakoriságának becslésével – amely egy értelmi kérdés. De Mérő tévesen vonja le azt a következtetést, hogy érzelem nélkül nincs értelem (157.). Csak azt lehet levonni, hogy az emberben ezek sajnos vészesen össze vannak kavarodva. Az a kontingens tény, hogy értelem és érzelem emberben keveredik, nem jelenti azt, hogy ez szükségszerű. Az is igaz, hogy az emberi lét funkcionálásához - különösen egy evolúciós környezetben - szükség van érzelmekre és érzelmekre is. Hiszen érzelmek nélkül nincsenek célok, nincs az „életnek értelme”. A 302. oldalon van egy szép zárógondolat erről:
„Alap- és kognitív érzelmeinknek önmagukban éppúgy nincs semmi értelmük, mint ahogy magának az életnek sincs azon kívül, hogy ha jól működik, akkor jelen lesz a következő generációban is. (…) Így nem csak az érzelmeinknek adhatunk értelmet, hanem az életünknek is. Mindenki a saját szelfje alapján, amit hite, érdeklődése, habitusa, családja, nemzetisége és még sok minden más határoz meg. Mindenki összeállíthatja a neki leginkább megfelelő bolgogságportfoliót.”
Ez egyike azon kevés nem tudományos, filozófiai nézetnek, ahol egyetértek Mérővel (Brendel 2010). Életcélok nélkül nincs mire alkalmazni az értelmet. És az életcéljainkat az magasabb rendű érzelmeink adják. De ebből sem következik, hogy általában az értelem ne lehetne érzelem nélkül, legfeljebb az, hogy érzelem nélkül az értelemnek nem volnának céljai. Fontos tehát, hogy az értelem és az érzelem együttműködjön. De az együttműködés nem kell, hogy kavarodást jelentsen.
Ahogy annak sincs akadálya, hogy egy robotnak érzelmei legyenek. Mérő a 150. oldalon tesz egy kurta megjegyzést, hogy a mérnökember is szomatikus markereket tervezne a robotba. És azzal egyet érthetünk, hogy a robotoknak is lehetnek különféle belső céljaik, de az érzelem és értelem összekavarása egy szomatikus markerbe nem volna jó. Mérő maga is rámutat erre a 200. oldalon, tehát itt ellent mond magának.
A 201. oldalon van ezzel kapcsolatban még egy nem tudományos megjegyzés, mellyel kivételesen megint egyetértek: hogy egy érzelmekkel rendelkező, túlságosan autonóm robot ugyanolyan szeszélyes lény lenne, mint mi, ezért a mérnökök nem is igazán törekednek erre (201). Az emberhez hasonló, érzelmes gép tehát azért várat magára, mert nem is cél ilyet készíteni, pont az ellenkezője a fő cél: a megbízható, érzelemmentes gép, melyeknek a célokat mi adjuk.
Az sem szükségszerű, hogy az értelem és az érzelem egyetlen lényben legyenek együtt. Semmiféle akadálya nincs annak, hogy egy értelmes, érzelem nélküli robotnak vagy számítógépeknek emberek adjanak célokat. Mint ahogy jelenleg az emberek adnak célokat, a még nem annyira értelmes robotoknak. Ahogy az imént írtam, pontosan ez az a forgatókönyv, amelyet a mesterséges intelligenciától elvárunk, és az intelligencia növekedését szeretnénk, miközben a forgatókönyvön nem szeretnénk változtatni. Ez pedig érzelem nélküli, intelligens robotot jelent. Feltételezzük, hogy ez lehetséges. Amikor a Deep Blue legyőzte Gary Kaszparovot, akkor a Deep Blue nem akart nyerni, ezt a célt beleprogramozták. Kaszparov nyerni akart, és ezt maga miatt akarta. Ám Deep Blue a sakkban intelligensebb volt Kaszparovnál, pedig nem voltak érzelmei. Sőt, egy kis részben pont azért.
Ahogy Mérő leírja, az emberek az evolúció kontármunkája miatt ugyanazokon az információs csatornákat használják értelmi és érzelmi kérdésekre, illetve hasonlóan kevert, szomatikus markereket. A „kontármunka” kifejezéssel itt Mérő először is elismeri, hogy ez nem szükségszerű, lehetne máshogy, lehetne értelem és érzelem külön. Másrészt helyesen jelzi, hogy e kontingens tényhez normatíve kritikusan állhatunk hozzá: a természet megoldása nem csak nem szükségszerű, de nem is jó megoldás. Mérő egészen odáig merészkedik, hogy a 151. oldalon gányolásnak minősíti ezt a megoldást.
Hogy az érzelmek és értelem ezen keveredése milyen rossz, az ott derül ki, amikor Mérő helyesen rámutat (234.), hogy az ember milyen rossz a statisztikai becslésekben, vagy üzleti intuícióikban (245.). És ha például a repülés (repülőgépes utazás) kockázatát az agy külön csatornán dolgozná fel, mint a repüléssel szembeni szubjektív érzelmeket, akkor talán nem tévednénk akkorát a statisztikai becslésben az érzelmi hozzáállás miatt.
Az érzelem és értelem összekeverésének kritikájába jól illeszkedik, amikor az EQ-ról (érzelmi intelligenciáról) van szó, és Mérő megkritizálta az EQ zsurnaliszta felfogását. Utal arra, hogy az emberek, az intelligens társaik megítélésével ellentétben az érzelmileg intelligens emberek megítélésében nem értenek egyet. Ez utal rá - de hiányoltam a könyvből annak kimondását - hogy az EQ-nak bizonyos értelemben nem is értelmezhető objektíven, és pont azért, mert az értelem más, mint az értelem. Így érzelmi kérdésekben nincs objektíven helyes és helytelen válasz. Mérő a 168. oldalon bemutatja, hogy bizonyos pongyolán megfogalmazott IQ teszt kérdéseinél is lehet ilyen bizonytalanság, de az végül mégis egyértelmű, hogy melyik az intelligencia szempontjából helyes válasz. Ez nem igaz az EQ esetére.
Helyes válasz csak akkor van, ha a társadalomban beilleszkedni akaró egyént tételezünk fel. Mérő majdnem kimondja ezt a 171. oldalon, amikor bemutatja, hogy egy intelligens ember társadalmi közeg váltásakor előbb problémákkal küzd, de idővel intelligenciával megoldja. Itt Mérő azonban feltételezi, hogy az illető be akar illeszkedni, ami nem szükségszerű. A példa jól szemlélteti azt is, hogy az EQ csupán speciálisan alkalmazott IQ. Az intelligens embernek várhatóan az EQ-ja is jó (lesz), csak időt kell neki adni a tanuláshoz, illetve ha még sem illeszkedik be, akkor lehet, hogy nem is akart.
A beilleszkedés feltételével, ezekkel a megszorításokkal az EQ-nak már van értelme. De az EQ ebben az esetben olyan intelligencia, amelynek alkalmazási területe az érzelem. Az érzelem maga itt nem intelligens, csak alkalmazási terület. És az intelligenciához magához nem kell érzelem, ugyanis alkalmazható egészen más dolgokra is, például sakkra. Azt is lehet mondani, hogy az EQ, mint érzelmekre alkalmazott intelligencia, az általános, bármire használható intelligenciát alkotó egyik speciális képesség (187.) Azt, hogy az EQ az IQ része, Mérő helyesen mutatja be, és az ismertetett kísérletek ezt érdekes módon mutatják be.
Az EQ területén Mérőnek tehát nagyrészt még igaza van, de pár konklúzió határozottabb kimondása már itt is hiányolható. Az érzelmek és értelmek elkülönítése, és a különböző szerepük tisztázása lenne a Logika olyan mondandója, amelyet végig lehetne vinni, és tudományosan alátámasztható a megadott hivatkozásokkal. Ez a tudományosan alátámasztható kép pedig azt mondaná ki, hogy az értelem és érzelem két külön szférája elménk képességeinek, amelyeknek az emberi élethez együtt kell működnie. Az együttműködésen túl azonban sokszor vészesen összekeverednek, így az emberek sokszor nem egészen racionális lények, és ez az érzelmi életükben is kárt okoz. Az érzelmi és értelmi „csatornák” Mérőnél is összekeverednek, mert nem lesz következetes: Később megenyhül, megbocsát az evolúció gányolásának, nem ennyire kritikus, sőt, mintha örülne is annak, hogy így vannak a dolgok (157., 303.). Az utóbbi hivatkozás a könyv utolsó fejezete, amelyben végül is teljesen aláássa korábbi mondandóját, kár, hogy ezzel hagyja ott olvasóit.
A Logikában sok adat, sok kísérlet, sok összefüggés szerepel, amely alkalmas az értelem és érzelem kérdéseinek tisztázására. Sok helyen nagyon jó gondolatokat fogalmaz meg, de végül következetlensége megakadályozza, hogy egy igazán szépen letisztázott képet adjon nekünk. Miközben az értelem és érzelem összegányolását először hideg fejjel elítéli, közben a szíve sokszor megenyhül, és „megbocsát” az evolúciónak, ez pedig végül elmossa a képet.
Kulcsszavak: Mérő László, értelem, érzelem, pszichológia, intelligencia, ismeretterjesztés
Brendel, M. (2010): Az analitikus és egzisztencialista filozófia, valamint az élet értelme, Világosság, 2010/nyár.
Mérő, L. (1994): Észjárások, A racionális gondolkodás korlátai és a mesterséges intelligencia, Typotex, Budapest.
Mérő, L. (2008): Az elvek csapodár természete, Tercium Kiadó.
Mérő, L. (2010): Az érzelmek logikája. Tercium Kiadó.
Gelly, G., Silver, D. (2008): Achieving Master Level Play in 9 x 9 Computer Go, Proceedings of the Twenty-Third AAAI Conference on Artificial Intelligence, AAAI 2008, Chicago, Illinois, USA, July 13-17, 2008, p. 1537-1540
Kocsis, L., Cs. Szepesvári, Cs. (2006):Bandit Based Monte-Carlo Planning , Proceedings of the 17th European Conference on Machine Learning, Springer-Verlag, Berlin, LNCS/LNAI 4212, September 18-22, pp. 282-293.
Csak a mesterséges intelligencia témához szólnék: Nem tudom pontosan, hogy Mérő pesszimizmusa mennyiségileg mit jelent, de azt tudom, hogy pl. az ötvenes, hatvanas években mennyire optimisták voltak e tekintetben. Elővettem Arthur C. Clarke 1962-őben írt A jövő körvonalai c. könyvét. Abban 1990!-re jósolja a mesterséges intelligenciát, és 2060-ra a "mesterséges élet"-et (bármit is jelentsen ez). És ez az optimizmus akkoriban általános volt. Ma már nem hamarkodjuk el ennyire.
Azt ne feledd, hogy a nagymesteri szintű sakkprogram még nagyon messze van a mesterséges intelligenciától. Régebben (50-70-es évek), a számítástechnika óriási fejlődését látva sokan azt hitték, hogy a kapacitás, és a gyorsaság növelésével csak idő, és technika kérdése az egész. De ma már látszik (vagy csak én gondolom ezt?) hogy a bonyolult struktúra nem spórolható meg sehogy, hogy az értelem egyszerre a mennyiség (a sok milliárdnyi neuron), és a szerkezet, a kapcsolódások összetevőjének eredménye. Ezt mesterségesen leutánozni, csak valami hasonlóan összetett (ha talán nem is ennyire nagy, ugyanis az elektronikus működés kevésbé sztochasztikus, és megbízhatóbb mint ugyanez szervesben), és bonyolult gépezettel lehetne, de olyat építeni ma még nem tudunk. Persze nyilvánvaló, hogy egyszer meglesz. Illetve ez nem is nyilvánvaló annyira (csak nekem az). De nagyon sokan mindenféle különféle (főleg vallási) meggondolásból tagadják, hogy a mesterséges intelligencia valaha is megépíthető lesz. Ők, tévednek, de ettől mi még nem tudunk többet a témáról. Mindenesetre erről ma még sok, és pontos jóslás nem adható. Úgyhogy szerintem ebben a kérdésben Mérő nem tévedhet olyan nagyot, amikor nem a közeljövőre várja az MI kifejlesztését.
@ipartelep A mesterséges intelligenciát illetően én is pesszimista vagyok. Nem azért, mert nem lehet megcsinálni, hanem mert egyáltalán nem lesz célunk megcsinálni. Makacs, érzelgős, hibázós dolgozók vannak a világban elegen.
Mérő valóban csapongó előadó, nem érdeklik a formaságok és a szigorú strukturáltság, emellett élvezi a sztárságot, kissé nárcisztikus. De az valószínűtlen, hogy ő tiltotta volna le a kritikát, mert a szólásszabadság nagy támogatója.
Az ateizmussal kapcsolatosan sokan és sokat elmondtak már, nálam sokkal érdemesebb emberek hallatták hangjukat és mondták el érveiket pro és kontra.
Én ehhez csak annyit teszek hozzá:
Aki a hitet és a vallást összekeveri, az megérdemli. Ez olyan, mint a szociális érzékenységet keverni a sztálinizmussal. A valláson belül általánosítani úgyszintén tragikus. Ki az, aki szerint a vad vahabbita muszlim fanatikus egyenlő lenne a Dalai Lama-val?
Amikor Jézus azt mondta, hogy "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa", szerintem nem arra gondolt, hogy minden ateista a mennyibe jut :))
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Amikor a vallások bűneiről beszélünk a történelem folyamán, akkor gyakran kapjuk vissza azt a reakciót vagy feleletet, amely a kommunizmust vagy a nácizmus bűneit kapcsolja az ateizmushoz. Ami a nácizmust illeti, az, hogy Hitler ateista lett volna, egyszerű tudatlanság és butaság. Ami kérdéses lehet, hogy Hitler mennyire volt keresztény, illetve mennyire volt egy sajátságos, viking vallás, vagy még attól is különböző, saját, new age vallás követője. A válasz valószínűleg az, hogy meglehetősen nagy zavar lehetett a fejében különböző vallásos darabokból összeállítva. Aki tehát Hitler ateizmusát akarja igazolni, azzal itt nem vitázok, sőt, valószínűleg máskor sem.
Ami a kommunistákat illeti, többségük tényleg ateista volt, és a kommunizmushoz általában ideológiailag is inkább az ateizmus kapcsolódott. Kommunizmus alatt itt megkülönböztetés nélkül értek marxizmust, leninizmust, bármiféle létező szocializmust, amely akár államkapitalizmus is lehet. Itt most nem a politikai fogalmak tisztázása a téma, tehát ezekre nem térek ki, és a továbbiakban ezeket a "kommunizmus" gyűjtőszóval illetem, nem foglalkozva azzal, hogy ezek mennyire "igazi" kommunista ideológiák.
Először is szoktak itt számokat összehasonlítani: mennyi áldozata volt a vallásoknak, és mennyi a kommunizmusnak? A vallások részéről inkább a kereszténységet szokták felhozni, és lehet az inkvizíciótól, a boszorkányüldözésen át a vallásháborúkig válogatni. Az iszlám bűneit a műveletlenebb emberek nem ismerik, a maja vallás bűnei távol állnak, és nem élő probléma, a buddhizmus pedig valamivel békésebb vallás, de egyébként a buddhizmus is követ el elég csúnya dolgokat,
Ne legyenek illúzióink! Ahol a vallás hatalomra kerül, ott vissza is él a hatalommal, és a vallásnak van egy olyan hajlama, hogy egyházzá szokott formálódni, és hatalomra szokott kerülni. Van még egy olyan szokása is, hogy különböző vallásháborúkban egymás ellen fordulnak, mint például a buddhizmus is Sri Lankán, Burmában és Thaiföldön. De térjünk a fő témára!
A kommunizmus rémtettei között vannak koncepciós perek, néha népirtások, és háborús bűnök. A számok összehasonlításánál felmerülhet az a kérdés, hogy az abszolút értékek a lényegesek, vagy inkább valamilyen relatív arány. A kommunista diktatúrák nemrég uralkodtak a Földön, amikor sokkal népesebb államok voltak, és az emberülésnek is sokkal "hatékonyabb" módszerei álltak rendelkezésre. A relatív összehasonlítás megfelelőbbnek látszik, de nem ez lesz a mondandóm fő csapása.
A fő mondandómhoz közelebb áll egy olyan probléma, amely akkor merül fel, ha a bűnök fajtáját vesszük sorra, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogy mit is vegyünk bele. A vallás, konkrétan a kereszténység felelőssége egy inkvizíciós per és máglyahalál esetében nyilván sokkal nagyobb, mint a keresztes háború áldozatainál. És ha csak egy sima, középkori háborút veszünk, abban a vallás inkább ürügyként szerepel, mint felelőssé tehető ideológiaként. A modern, vallási alapú terrorizmusnál pedig a vallást a hívők szeretnék ürügyként látni, de azért mégiscsak jelentős köze van az elkövető motivációihoz.
Hasonlóan óvatosan kell viszont bánni a kommunizmus áldozatinál is! Ugyanis azon pap szenvedéseiben, akit hite miatt mondjuk börtönbe vetettek, nyilván közvetlenül szerepet játszik az ateizmus, ugyanakkor az Ukrajnában Sztálin őrültsége miatt éhen halt parasztok, vagy üldözött kulákok halálában az ateizmusnak semmi szerepe nincs.
Ha ezt vesszük, akkor az jön ki, hogy ha körülbelül azonos felelősségi szintnél, és azonos súlyosságnál húzunk határt, akkor a vallásnak egészen sok rémtette marad meg, míg az ateizmusnak egészen kevés. Vegyük például csak az emberölést, és csak a közvetlen ideológiai alapon véghezvitt emberöléseket! Ha ezt tesszük, akkor kiderül, hogy a hitük miatt megölt papok száma a kommunizmusban igen kevés, és mindenképpen kevesebb, mint a hitük miatt megöltek száma az inkvizíció történetében. Hitük miatt megölt papokról beszéltem a kommunizmusban, hiszen a kommunista diktatúra mezei embereket a hitük miatt nem nagyon ölt meg. Nem folytattak akkora hittérítést, inkvizíciót, mint a keresztény hatalom.
Ez már nagyon közvetlenül kapcsolódik a mondandómhoz. De végül meg fogjuk látni, hogy alig kell embereket számolgatnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, a kommunizmus rémtettei az ateizmus kritikája szempontjából egyáltalán nem olyan erős érvek, mint a különféle egyházak rémtettei a vallásokat illetően.
Miért is? Az általános kérdés itt az, hogy mennyiben tehető felelőssé egy bizonyos ideológia bizonyos történésekért a történelemben. Nyilván minden cselekedetnek sok motivációja, sok oka van. Minden egyes embernek egyedi motivációi vannak, és a legalapvetőbb felelősség magáé az emberé, és nem holmi ideológiáé. Ugyanakkor, ha egy ideológia túl sokszor játszik szerepet nagyon negatív cselekedetek elkövetésénél, akkor az ideológia felelőssége is felmerül.
Hangsúlyoznom kell, hogy határozottan úgy gondolom, hogy itt nem relativizálhatunk el minden ideológiát, minden bűnt! Ha valamit erős konszenzussal bűnnek tekintünk, annyira, hogy például egy bírói ítéletet és büntetést jogosnak tartunk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy milyen ideológia játszhatott szerepet. És azokat az ideológiákat, amelyek nagyon sok ilyen esetben játszanak szerepet, igenis felelőssé kell tenni, és fel kell hívni a társadalom figyelmét a káros voltukra!
Ha a középkorban egy inkvizítor megégetett egy eretneket, akkor lehet azt mondani, hogy gonosz volt, perverz volt, részeg volt, utasításra cselekedett, nem is ő vitte véghez a kivégzést, stb. Hasonló gondolatok felmerülhetnek kommunista diktátorok rémtetteinél is. Amiben azonban vallás és az ateizmus itt jelentősen különbözik, hogy a vallás a felemlegetett rémtettek idejében egyeduralkodó, és fő ideológia volt. A kereszténység és az iszlám egyeduralkodó, fő, és gyakorlatilag egyetlen ideológia volt a középkori Európában és az arab államokban. A kommunizmus is egyeduralkodó ideológia volt a kommunista diktatúrákban, de a kommunizmus volt az, és nem az ateizmus. Vegyük észre! Az ateizmus a kommunizmus mellett csak egy igen kis jelentőségű ideológiai elem volt.
Bár igaz, hogy a kommunista diktatúrákban a kommunizmus szinte mindenhol ateista volt, de elvben létezik, és létezett is vallásos kommunizmus, és ami még fontosabb, létezik ateizmus kommunizmus nélkül is. Ezzel szemben nem létezik nem hit nélküli kereszténység vagy iszlám.
És pontosan ez az, ami miatt a kommunizmus áldozatainak igen kis részéért tehető felelőssé az ateizmus. Ugyanis az ateizmus motivációként valójában ritkán lépett fel a kommunizmus alatt. Kevés embert öltek meg ténylegesen a hitük miatt.
A kommunizmus és az ateizmus együtt járása nem teljesen véletlen. Ennek egyik oka pont az, hogy a vallások a középkorban az elnyomó hatalom részét képezték. A keresztény főpapság a feudalizmus második elnyomó rendje volt, és a polgári forradalmak után sok hatalmat megőrzött, a kommunista szóhasználat szerint, a főpapság továbbra is elnyomó osztály maradt, és az egyház az elnyomó államrendszer része, fontos eleme. (Itt az egyházat és a vallást megkülönböztetem, de vegyük észre, a vallás szinte mindig egyházzal járt, és az egyház szinte mindig az elnyomás része volt. ) Ha a vallás az elnyomott rendek és osztályok ideológiája lett volna, ha az egyházak az elnyomott rendek és osztályok szervezete lett volna, akkor a kommunizmus lehetett volna akár keresztény is.
A kommunizmus a vallás és az egyház ellen, mint ellenséges osztály lépett fel. Számukra a főpap inkább annyiban volt ellenséges, amennyire az arisztokrácia, vagy burzsoázia volt. Nem annyira a hite miatt, hanem amiatt, ahova tartozott. Ahogy Lenin maga fogalmazott:
"A munkás-demokraták mindenki szabadságát támogatják a politikai harchoz, beleértve a papokét. Mi nem a papok választási kampányban, illetve a Parlamentben (Duma), stb. való részvétele ellen vagyunk, hanem csakis a papság középkori előjogai ellen."Liberálisok és Klerikálisok
Aki azt gondolja, hogy ez egy kiragadott szöveg, vagy Lenin részéről valami kivételes, egyedi megingás, vagy valamilyen rövid távú politikai manőver, az tanulmányozza a többi, hasonló írásokat: 1,2,3,4. Persze Lenin a hatalomra jutás előtt volt ilyen nagylelkű, később már egyáltalán nem volt választás párti. És ez az idézet nem azt akarja igazolni, hogy a kommunista diktatúra soha nem volt ellenséges a papsággal szemben, hanem inkább azt, hogy azért, és akkor, amikor a politikai harcokban kerültek útjukban, és nem annyira ateista alapokon. A rendszer ellenségei ellen léptek fel, inkább politikai, és nem más (vallási) alapokon.
A kommunista diktatúra általában akkor támadott meg papokat, ha azok a kommunizmust ellenezték. Ezzel szemben a középkori egyház olyan eretnekeket ítélt el, akiknek általában eszük ágában nem volt a feudalizmus megdöntése. Konkrétan: Nagy Imrét, Rajk Lászlót nem azért ölték meg, mert hitt istenben. Igazából még Mindszenty Józsefet sem csupán azért vetették börtönbe, mert hitt. A másik oldalon Giordano Brúnót viszont nem azért küldték halálba, mert a feudalizmus ellen papolt.
Persze van még egy ideológiai oka is annak, hogy a kommunizmus miért lett inkább ateista. Azért, mert a kommunizmus egy szélesebb értelemben szintén vallás. Ahogy azt sok gondolkodó bemutatta, a kommunizmus ideológiája szintén bizonyos jóslatokon alapult, melyek, ha nem jöttek be, akkor igazítottak rajtuk. Popper fejti ki A historicizmus nyomorúsága c. könyvében, hogy a marxizmus a kommunizmus győzelmét a legfejlettebb nyugati államokban jósolta meg, és ezt Leninnek hogy kellett kifacsarnia ahhoz, hogy a Szovjetunió eljövetelét megmagyarázza.
A kommunizmus tehát szintén az empirikus cáfolatok ellenére, dogmatikusan hitt ideológia volt, és a kommunizmus tulajdonképpen ugyanúgy egy üdvözülést ígérő ideológia volt. Ahogy Julian Young fogalmaz a The Death of God and the Meaning of Life c. könyvében Marxról: "A híres mondása szerint a vallás 'a nép ópiuma'. The észre kell, hogy vegyük, hogy akárcsak Hegel, Marx paradicsomot ígér, egy 'igaz világot', amelynek eljövetele a 'történelem végét' fogja uralni." 79. oldal.
A kommunizmus paradicsoma a kommunista társadalom volt, a végítélet a kommunista forradalom volt, és a Kánaánt ezen a Földön ígérték. Nem a transzcendens jövőben, hanem az e világi jövőben. De egyébként igen hasonló ideológiát képviseltek. A kommunizmusnak a többi vallás tehát ideológiai vetélytárs volt, ezért is voltak legtöbbször ellenségesek vele.
Ha valaki olyan erős elvi alapokon ateista, mint például az evidencializmus (nem fogadok el a valóságra vonatkozóan semmit igaznak, amíg nincs empirikusan igazolva), akkor számára a kommunista ideológia hasonlóan elfogadhatatlan hit, mint a vallásos hit. Ha nem hiszünk istenben, mert nincs rá igazolás, akkor miért hinnénk a lenini útban, vagy a kommunista jövő eljövetelében? Miért hinnénk, ha kifejezetten empirikus történelmi bukás támasztja alá, hogy nem egy igazán reális eszme?
Ennek megfelelően én nem vagyok kommunista, konkrétan nem ismerek kommunista ateistát, azok a szerzők, és gondolkodók, akiknek gondolataira támaszkodok, nem kommunisták. Manapság a legtöbb ateista nem kommunista, és mivel a kommunizmus a világban leáldozóban van, a jövőben ez még inkább így lesz. A kommunizmus egy átmeneti jelenség volt, az ateizmus viszont túlélte.
Az ateizmusnak valójában kevés köze van, a mai ateistáknak általában igen kevés köze van, nekem konkrétan pedig semmi közöm nincs a kommunizmushoz, és emiatt a kommunizmust rajtam számon kérni esztelen dolog.
Amikor a hit ellen szólalok fel, akkor az mindenféle hit ellen szól, és az a tény, hogy nem csak az istenbe vetett hit, hanem másfajta, alaptalan, világmegváltó ideológiák is sok kegyetlenséget hoztak a világra, inkább alátámasztja az általános konklúziót: igazabb és jobb hit nélkül élni. Legyen az istenhit, ufóhit, aurahit, politikai hit, vagy akármilyen hit.
Hitler a bhagavad-Gitát, India Bibliáját értelmezte csúnyán félre. Onnan származik a jelképük a horogkereszt, vagy maga az "Árya" kifejezés elképzelés is. Csak nem olvasta el végig. :P
"Amikor a hit ellen szólalok fel, akkor az mindenféle hit ellen szól, és az a tény, hogy nem csak az istenbe vetett hit, hanem másfajta, alaptalan, világmegváltó ideológiák is sok kegyetlenséget hoztak a világra, inkább alátámasztja az általános konklúziót: igazabb és jobb hit nélkül élni. Legyen az istenhit, ufóhit, aurahit, politikai hit, vagy akármilyen hit."
Az ateizmus is hit, adott esetben pont olyan kártékony, mint bármely más hit a világon. A kártékonyság oka az ember, aki bármely eszmét, ideológiát képes gátlástalanul felhasználni önös céljai érdekében.
Hogy a hit alaptalan lenne? Nem hiszem, hogy ez bárki által megítélhető lenne. A hit egy benned élő valóság, és mivel milliárdnyian vagyunk, milliárdnyi féle lehet: nevezhetjük ateizmusnak is akár, ízlés dolga, én nem szeretem felcímkézni a dolgokat.. A szerelem nem alaptalan például? Kérlek, készíts egy hozzávetőleges becslést arról is, hogy a szerelem miatt hány emberéletet oltottak ki a Földön az írott történelem kezdete óta. És talán kiderül, nagyságrendekkel többet, mint a bármely vallás (avagy az összes vallás) zászlaja alatt. Vagyis az én konklúzióm: éljetek szerelem nélkül, hiszen a szerelem kártékonyabb, mint bármely ideológia a világon. Megmosolyogtató az ateista fanatizmusod, hiszen a hit nem választás, vagy akarat kérdése. Nincs olyan, hogy igazabb hit, vagy igazabb élet. A hitet nem tudod akarattal kényszeríteni, mindenki abban hisz, amiben tud. Hagyjuk ezt meg nekik. Ahogy én is meghagylak az istentagadásodban, és ezzel a hozzászólásommal sem bírálni szeretnélek, csak elgondolkodtatni.
"Az ateizmus is hit, adott esetben pont olyan kártékony, mint bármely más hit a világon."
Elolvashattad volna a postot, mielőtt hozzászólsz!
"Hogy a hit alaptalan lenne? Nem hiszem, hogy ez bárki által megítélhető lenne."
Én viszont nem hiszem, hanem tudom, hogy megítélhető.
"A szerelem nem alaptalan például? Kérlek, készíts egy hozzávetőleges becslést arról is, hogy a szerelem miatt hány emberéletet oltottak ki a Földön az írott történelem kezdete óta. És talán kiderül, nagyságrendekkel többet, mint a bármely vallás (avagy az összes vallás) zászlaja alatt. "
Szerintem a szerelem mérlege jobb lenne. Kevesebb áldozat, és több, illetve pótolhatatlanabb pozitív oldala van,
És a szerelemtől nehezebb volna megfosztani az emberiséget.
"Megmosolyogtató az ateista fanatizmusod, hiszen a hit nem választás, vagy akarat kérdése."
A szerelemnél sokkal inkább megváltoztatható.
"Ahogy én is meghagylak az istentagadásodban, és ezzel a hozzászólásommal sem bírálni szeretnélek, csak elgondolkodtatni." Namost gondold meg, nem is vagyok istentagadó.:)
A lényeggel egyetértek (az vallások hitek bűneinek mennyisége össze sem hasonlítható az ateizmus bűneivel), de azért volna néhány megjegyzésem.
A "vallásos hit" (vagyis a vallás(ok)) differentia specifica-ja az idealista jellegű, transzcendens, metafizikai világban való hit. Ebbe a világba többnyire istent, vagy isteneket is beleképzelnek, de ez nem szükségszerű (buddhizmus). A kommunizmus _ebben az értelemben_ semmiképpen nem hit. Tehát a kommunizmus a tárgyát tekintve nem hit. Mással foglalkozik mint a vallások. Míg a vallások ugye ezt a transzcendens valamit tutujgatják, addig a kommunizmus egy politika-filozófiai elképzelés. A kommunizmus csak a szó egyetlen egy, a köznapi értelmében "hit". De a szó ilyen értelmében "azt hiszem, hogy...", "én abban hiszek, hogy..." rengeteg sok más hit is van. Csak a hit szó _ebbéli értelmében_ van azonosság az "azt hiszem, hogy holnap esni fog az eső", és a "azt hiszem, hogy az emberiség számára a kommunizmus lenne a legmegfelelőbb politikai-gazdasági rendszer" kijelentések között. Tehát azt hangsúlyozom itt, hogy a kommunizmus lényege nem a hit, különösen nem a hit, a szó "vallásos hit" értelmében (legfeljebb csak a szó "köznapi hit" használata kapcsolható hozzá), hanem mivel ez egy polfil. elképzelés, a többi polfil. elképzelés között, azokkal összehasonlítva kell tárgyalni. Ez azért fontos, mert illegitim, vagy nem fair úgy degradálni egy eszmét, hogy azt mondjuk rá: "Ez is csak egy hit..." Csak úgy lehet degradálni, ha megmutatjuk, hogy a többi hasonló elképzeléshez képest nem elég jó. Természetesen az ateizmus sem hit, hanem pontosan a (vallásos)hit hiánya. És az ateizmusban is csak annyi, és olyan jellegű a hit szerepe, mint amennyi a "azt hiszem, holnap szép idő lesz" kijelentésben. A "köznapi hit..." De ez a vallásosok általános, gyakori, és nevetséges érve, amellyel az ateizmust akarják "lehúzni" (merőben következetlenül egyébként) az ő nevetséges hitük szintjére (hogy ugye, ez is hit, hát akkor az is az). Mi ateisták ne essünk ugyanebbe a hibába.
Egyébként lehetségesek kommunista-ateisták, ha mostanában a kommunizmus népszerűtlenségével ez az együttes kissé ki is ment a divatból. Mivel a két eszme másról szól, nem ütik egymást. Az egyik a vallásos hit kérdésében foglal el egy tagadó vagy szkeptikus álláspontot, a másik meg egy politika-filozófiai eszme.
Tehát a lényeg: Nem általában a "hit" a hülyeség. Hanem a hülyeség mindig a hit tartalmától függ, a _tartalma teszi hülyeséggé_, vagy nem teszi azzá. A "köznapi hit" az természetes. Minden ember, minden pillanatban ezer meg egy dologban hisz. Hiszen így működik a "világ-interpretációnk": A dolgokat részben tudjuk, részben hisszük. A vallásos hit, az hülyeség, az öl, butít, és nyomorba dönt. Viszont egy polfil. elképzelésben való hit, az attól nem lesz automatikusan hülyeség, mert van neki hit eleme is (mint minden más emberi vélekedésnek is van hit eleme is). Hanem csak attól, és akkor lesz hülyeség, ha a tartalma is hülyeség. De az, hogy bármely polfil elképzelés tartalma hülyeség-e, vagy nem, az meg már más kérdés. Nem hitbéli, nem vallási.
@ipartelep A kommunizmus a hitnek abban a nem hétköznapi, hanem filozófiai értelmében hit, hogy igazolatlan vélekedés. Hogy ez a vélekedés éppen mire vonatkozik, az egy másik kérdés. Egy nagyon fontos dologban hasonlít a vallásos hithez: anélkül hittek valamiben, hogy ezt empirikusan ellenőrizni tudták, akarták volna, vagy hogy az empirikus cáfolatoknál elvetették volna az elméletet. Ugyanolyan alaptalan illetve dogmatikus hit, mint a vallásos hit. Ráadásul az eszkatológiai jelleg, a jövőre való bizonytalan jóslatok miatt jellegében is nagyon hasonló. Hasonló társadalmi rendszert, szertartásokat, hatalmi elnyomó rendszert is vezettek be.
"Tehát a lényeg: Nem általában a "hit" a hülyeség."
A lényeg pontosan az, hogy általában a hit a hülyeség, és az ateizmus ennek az általános elvnek csak az egyik legfontosabb alkalmazása.
Én arról beszélek, hogy a kommunizmus egy polfil elv, eszme, elképzelés. Mint a többi ilyen (liberalizmus, konzervativizmus, stb), arról szól, hogy leír egy elképzelést a társadalom és a gazdaság vágyott állapotáról, és azt mondja, hogy "szerintem ez lenne a legjobb". Mint ilyen, és mint mindennek, vannak hitbéli elemei is, de nem azok a lényegiek, és nem úgy hit, mint a vallásos hit. Vagyis a "hit" szónak legalább kétféle értelme van.
Azt is gondolom, hogy a politika filozófiai eszméken nem túl jogos számon kérni az "empirikus ellenőrizhetőséget". Vagy pontosabban mondva: Persze hosszú távon nyilván csak a gyakorlat bizonyíthatja be, hogy melyik a jobb, az lesz a mércéje. De ki mondja meg, hogy ez milyen hosszú táv? A kommunizmus pl. a gyakorlatban nem vált be. De úgy is mondhatjuk, hogy azért nem vált be, mert nem is volt. Hiszen sehol sem valósult meg az a kommunizmus, amit előtte elméletben leírtak. A sztálini diktatúra, és a cocializmus miben lett volna kommunizmus? Persze címkézni könnyű... Tehát ha előtte leírják, hogy a kommunizmus ilyen és ilyen lesz, vagy ilyennek kellene lennie, majd a gyakorlatban nem lesz olyan, akkor az azt jelenti, hogy az nem volt kommunizmus. De ez innentől már más téma lenne -hogy miért, és miben nem lett olyan.
Tehát azt gondolom, hogy a vallásos hit-re tényleg igaz az igazolatlan vélekedés. És azért igaz rá, mert tényleg igazolatlan, és olyasféle vélekedés, amiről tényleg el lehet várni, hogy igazolják. De a politika-filozófiai elvekre ez így, ilyen formában nem igaz. Ezeknek az igazolása másféle, nem direkt módon empirikus-logikai, hanem sokkal összetettebb gyakorlati.
"A lényeggel egyetértek (az vallások hitek bűneinek mennyisége össze sem hasonlítható az ateizmus bűneivel)"
Milyen mértékegységben méred a "bűnmennyiséget"? Ha a halottak számában, akkor az ateizmus verhetetlen. Az összes vallásháború áldozatainak száma eltörpül a XX. századi ateizmus "eredményessége" mellett.
Ugyan már... Csúnyán csúsztatsz kedves Coges. Az egész poszt arról szól, hogy a kommunizmus/nácizmus stb nem ateizmus. Hogy a különböző, akár mellékesen ateista rendszerek (bár ez is problémás, hogy "ateista rendszer" -hiszen nem az ateizmus volt a rendszerspecifikumuk), nem az ateizmus miatt követtek el bűnöket.
@ipartelep Nem, a kommunizmus nem csup'n annyi volt, hogy "mi szeretnénk a társadalom radikális egyenlőségét megvalósítani". A marxizmus amellett érvelt, hogy ez szükségszerűen meg fog valósulni. A "tudományos" marxizmus kidolgozta a társadalom egyetlen igaz formáját, mint célt, és a hozzá vezető utat. Itt nem arról volt szó, hogy a kommunisták sok párt közül egy bizonyos politikai programot ajánlottak, és hajlandóak lettek volna demokratikus választásokon megkérdezni az embereket, mennyire akarják, hanem arról, hogy ők hitték, hogy ez az egyetlen igaz politikai program. Ezért nem is kellettek választások. A cikkben utaltam Popperre, aki rámutatott arra, hogy amikor Marx elképzelése arról, hogy a kommunimzus nyugaton fog győzni, befuccsolt, akkor Lenin "megmagyarázta" a dolgot. Tehát az empirikus cáfolatokkal szembeni dogmatizmus is megvan.
A kommunizmus több volt, mint egy politikai párt programja. Államideológia volt, pártegyházzal, szakrális szertartásokkal, szentekkel, mindennel, ami egy tisztességes valláshoz kell.
"Azt is gondolom, hogy a politika filozófiai eszméken nem túl jogos számon kérni az "empirikus ellenőrizhetőséget". "
Amennyiben a politikai "filozófia" maga tisztában van vele, hogy nem az igazságot, hanem csak társadalmi csoportok ifgényeit fogalmazza meg, akkor igen. De a kommunizmus ennél tovább ment, ezért volt vallás.
"Tehát ha előtte leírják, hogy a kommunizmus ilyen és ilyen lesz, vagy ilyennek kellene lennie, majd a gyakorlatban nem lesz olyan, akkor az azt jelenti, hogy az nem volt kommunizmus. De ez innentől már más téma lenne -hogy miért, és miben nem lett olyan."
Az, hogy nem lett olyan, szintén empirikus kudarca az elméletnek. A "meg lehet csinálni, de nem működik", és a "nem lehet megcsinálni", az tulajdonképpen ugyanaz az empirikus kudarc, csak így vagy úgy van megfogalmazva. Lehet azt mondani, hogy örökmozgót nem lehet megcsinálni, vagy úgy is, hogy ha megcsinálod, akkor sem működik. Ez kb ugyanannak a dolognak a látszólag különböző megfogalmazása.
Math, végül is ezzel kapcsolatban én arról beszélek, hogy "nem jó" a különféle eszméket túlságosan árnyalatlanul, vagy "messziről nézni", túl nagy dobozba csomagolni őket. Tehát ha te azt mondod (amit mondasz is), hogy a kommunizmus ugyanúgy egy vallás volt, mint pl. a kereszténység, az messziről nézve, igaz. Akkor igaz, ha ezen eszmék egy bizonyos meglévő közös nevezője alapján dobozoljuk őket. Az ilyen közös nevező lehet a dogmatikusság, az antidemokratikusság, az eszmében való hit. De nem jobb-e az, ha az eszméket a már említett "differentia specifica"-juk, vagy a lényegiségük felől nézzük? Ezen eszmék lényege viszont eltérő. Míg a kereszténységé az istenhit, az idealizmus, a transzcendencia, a metafizikai hiedelmek (és persze az egész hozzá kapcsolódó kóceráj), addig a kommunizmusé az politikafilozófiai eszme, ami által megváltoztathatónak (és megváltoztatandónak) gondolták a világot. És ebből a szempontból tökmindegy, hogy ezt technikailag hogyan akarták kivitelezni, és szükségszerűnek gondolták-e, vagy nem. A lényeg az, hogy az egyik egy tételes vallás, a másik meg nem az. Az egyik a többi vallással, a buddhizmussal, iszlámmal, hinduizmussal, stb van egy dobozban, a másik meg a konzervativizmussal, szocializmussal, liberalizmussal, stb. És persze együtt az egész mindenség, az benne van egy nagyobb, az "eszmék" feliratú dobozban, de hát minket semmi nem akadályoz meg, hogy azt kibontsuk, és a benne lévő kisebb dobozokkal dobozolgassunk.
@ipartelep Dobozolhatsz sokféleképpen, csak ugye a post témája a történelem során elkövetett különböző attrocitások, emberéröles, népirtás volt. Namost, ha ezt nézed, és a kommunizmust a különféle demokratikus politikai irányzatok közé sorolod, és akkor nyilván a nácizmust is, akkor értetlenül állsz azelőtt a dolog előtt, hogy jé, a különféle egyházállamok, vallásos monarchiák, a kommunista diktatúrák, a fasiszta diktatúrák valahogy egy csomó ilyet követtek el, míg a demokratikus államok, sokféle politikai irányultsággal nem annyira.
Ha ellenben észreveszed, hogy lehetséges akár földi, akár transzcendens kérdésekben is a hit, és a hit az, amely empirikus tapasztalatok hiányában, vagy ellenére kitart egy ideológia mellett, akkor rájössz, hogy lehet, hogy ez az a közös muníció, amely az ilyen emberirtások mögött van, és ami legtöbbször kell is hozzá.
És akkor az is tiszta lesz, hogy persze, azok az ateista "gépezetek", "akik" ugyan nem hisznek istenben, de hisznek a kommunizmusbanm, talán emiatt követtek el annyi bűnt, miközben az ateisták és ateista szervezetek többsége semmiféle ilyen bűnt nem követett el, és talán azért, mert nem hittek semmiféle társadalmi vallásban sem.
A legdurvább dolgokan meg persze azok a nácik követték el, akik hittek istenben is, meg az árja faj felsőbbrendűségében.
Lehet, hogy ez istenben hívők transzcendens "megváltásban" hittek, a kommunisták, és nácik meg földi "megváltásban", de mindkettő hit bőven elég motiváció volt emberek megölésére. Ha valaki hisz, azaz függetleníti magát az empirikus tapasztalatoktól, akkor ott igen nagy a veszély, hogy elszállnak a dolgok. Ez az általános tanulság.
Ahogy dobozolhatod a konyhasót ionos vegyületek és fémet tartalmazó vegyületek közé is, de csak az előbbi fogja jól magyarázni, hogy miért oldódik vízben. Miközben az utóbbi is igaz.
Talán nem fogalmazol precízen, de próbálom megérteni, miért gondolod, hogy a te hited nem hit. :-) Ugyanúgy nincs bizonyítékod isten létezéséről, mint ahogy nekem sincs arról, hogy van. Nincs egyetlen érvényes igazság, hiába hiszik azt az emberek újra és újra, hogy meg lehet/kell menteni az embereket saját maguktól. Mert - ismétlem magam - nem a hit, vagy az ideológiák hordozzák magukban a veszélyt, hanem az emberek, akik képesek másokon átgázolva bármit saját hasznukra fordítani. Miért gondolod, hogy pl. az ateizmus "igazabb" lenne bármi másnál? Ez is hit kérdése, hiszen erre vonatkozó empirikus tapasztalatok sem állnak rendelkezésre. Naivitás azt gondolni, hogy megtalálható az egyetlen érvényes igazság (erre vonatkozóan sincsenek tapasztalataink), vagy hogy bármi egyetemleges békét, boldogságot, jobb életet hoz az embernek.. netán kevesebb bűnt..
És utoljára: miért is kell megváltani a világot? Miért kell megmenteni az embereket saját maguktól? Ha bármi miatt is irtjuk saját fajunkat, vagy az élővilágot, az evolúciós szinten miért probléma? Tekintheted ezt is egyfajta - mondjuk úgy - önszabályozásnak, szelekciós tényezőnek. Végső soron nem egy Homo faj tűnt már el a süllyesztőben.. ha biopszichoszociális habitusunk kihalásra determinál, az is csak az élet rendje.
"Talán nem fogalmazol precízen, de próbálom megérteni, miért gondolod, hogy a te hited nem hit. :-) Ugyanúgy nincs bizonyítékod isten létezéséről, mint ahogy nekem sincs arról, hogy van."
Nézd, te vagy a sokadik hülyegyerek, aki nem tud a gyenge ateizmus létezéséről. Olvass utána!
"Mert - ismétlem magam - nem a hit, vagy az ideológiák hordozzák magukban a veszélyt, hanem az emberek, akik képesek másokon átgázolva bármit saját hasznukra fordítani."
Sokszor bornírt ideológiák miatt, amelyek emiatt veszélyesnek mondhatóak. Ne menjünk már le kutyába, és ne jussunk már el odáig, hogy mindjuk a nácizmus nem veszélyes ideológia!
"Ha bármi miatt is irtjuk saját fajunkat, vagy az élővilágot, az evolúciós szinten miért probléma?"
Ha engem írtanak, az nem szokott hidegen hagyni. Téged igen?:)
@ipartelep "Az egész poszt arról szól, hogy a kommunizmus/nácizmus stb nem ateizmus."
Értem én, hogy a cél ennek bizonyítása, de a poszt annyira elfogult, hogy vitaindítónak sem alkalmas. Csak egy példa: "az Ukrajnában Sztálin őrültsége miatt éhen halt parasztok, vagy üldözött kulákok halálában az ateizmusnak semmi szerepe nincs". (Az ukrán "holodomor" áldozatainak száma vélhetőleg felülmúlja az összes vallásháború áldozatainak számát.) Megtudjuk azt is, hogy az áldozatok számát súlyozni kell: "A kommunista diktatúrák nemrég uralkodtak a Földön, amikor sokkal népesebb államok voltak, és az emberülésnek is sokkal "hatékonyabb" módszerei álltak rendelkezésre. A relatív összehasonlítás megfelelőbbnek látszik" Viszont rejtélyes módon a vörös khmerek (akik négy év alatt Kambodzsa negyedét irtották ki) kimaradtak az összeállításból...
@math "Ha nem olvasod a postomat, és csak papagájként ismételgeted a hülyeségeidet, akkor minek jössz ide?"
Nem volt szándékom mélyebben foglalkozni e poszttal, az előző hozzászólásommal elsősorban azt próbáltam ki, hogy ezen a poszton megjelennek-e az újabb hozzászólások. Megjelennek. Ezek szerint csak "Az antropikus istenérv" poszton nem jelennek meg. Ott még mintha nem lenne minden szál elvarrva, de lehet, hogy te másképp gondolod :)
Ha hülyegyerekezel, az nem érv. Pláne nem empirikus tapasztalat. Azt látom rajtad, hogy ha kifogysz érvből, akkor arrogáns és bunkó leszel. Valamint azt feltételezed, hogy nem olvasom az ateizmus szent tanait. :-) Nem baj, ez inkább minősít téged.
Az empirikus tudományok a megismerhető valóságnak csupán egy szeletét tárják fel, nem tudsz a valóság valamennyi szeletéről pusztán az (eszközökkel kiterjesztett) érzékszerveiddel ismereteket szerezni. Ami azon kívül esik, azt hajlamosak sokan semmisnek tekinteni (mert így kényelmesebb), pedig egy ténylegesen szabadon gondolkodó elme számára csak különböző valószínűségi szintek léteznek.
Kategorikus kijelentéseket (lásd az írásaidat), megcáfolhatatlan igazságokat többnyire a hívő (igen, a vallásosan hívő) emberek engednek meg maguknak. Nem baj, ha leginkább az jön le mindebből, hogy egyesek az ateizmus mögé bújva érzik magukat magasabbrendűnek?
A vallásos hit hiánya lenne az egyetlen üdvözítő életérzés? Ki szerint? Önjelölt próféták szerint? Erről a Brian élete jut eszembe, amikor számtalan önjelölt próféta verseng a hívek figyelméért.. tök feleslegesen. Vallásos hit nélkül sem lesznek boldogabbak, bűntelenebbek az emberek, erre a stílusod is garancia. Nem mellesleg nincs az az erő, eszme, ami nekem megmondja, miben higgyek. :-)
@csakazertse nézd, hülyegyerek, mi a fenét csináljak, ha egyszer nem olvastad el, mi a gyenge ateizmus, de a pofád nagy? nem vagyok a tanárnénid. ha makacs, nagypofájú tudatlan vagy, akkor lehülyegyerekezlek, ennyi. megérdemled.
"Az empirikus tudományok a megismerhető valóságnak csupán egy szeletét tárják fel"
dogma.
"Kategorikus kijelentéseket (lásd az írásaidat), megcáfolhatatlan igazságokat többnyire a hívő (igen, a vallásosan hívő) emberek engednek meg maguknak."
összekevered a hitet és a határozottságot. hívő ember lehet bizonytalan, és határozott tudás lehet nem hit.
a többi nem érv, csak a te benyomásaid. benyomásokkal nincs értelme vitázni. attól, hogy neked mondjuk ellenszenves a heliocentrikus naprendszer, attól még nem lesz a geocentrikus igaz.
@csakazertse "És utoljára: miért is kell megváltani a világot?"
nem akarom megváltani a világot. sem térítőket nem küldök ki a különféle kontinensekre, sem az Ateizmus Tanúi nem kopogtatnak az ajtódon, sem máglyára nem küldök, nem küldünk senkit.
megelégednék egy valóban szekuláris állammal, ahol mindenki saját hülyesége a saját magánügye. továbbá mindenki szabadon olvassa vagy nem olvassa a blogom.
Látod-látod, ez a legegyszerűbb: lehülyézni a máshogy gondolkodókat. Nem túl bölcs és nem is túl tapasztalt elmére vall és sajnos nem is túl etikusra. "igazabb és jobb hit nélkül élni" Ez miféle tudáson alapul? Ugyanmár, ne nézzük madárnak egymást. Nos, ha a te vallásod ennyi tiszteletet enged meg az alternatív gondolkodók felé, akkor siralmas jövő vár az ateista társadalomra. :-( Ja, és én a Homo sapiens pusztulásáról beszéltem, ha figyelmesebben elolvasod, amit írtam, talán meg is érted. De nyilván csak hasonszőrű, együttbégető jámbor ateistákkal kívánsz értekezni erről a mindenekfelett álló, üdvözítő, rendkívül nagy és dicső múltra visszatekintő nemvallásos vallásról. Ehehe. Efféle sértődött és sértő ateista dogmatikussággal nem tudok mit kezdeni. :-)
Az ateizmus - a tálalásod szerint - egyfajta lusta struccpolitika. Amit nem "látok", az nincs, aki mást mond, az hülye. Ezzel valóban nem tudok vitatkozni, hiszen csak hülye lehetek. Nyugodtan bégessetek tovább, majd gondolkodok, kételkedek helyettetek is.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!
***
A Facebook Ateista és Agnosztikus Klub csoportjában egy elképesztően érdekes videót tettek fel a Youtube-ról, amely a Csillaghamu nevű felhasználó sok kitűnő magyarra fordításai közé tartozik (gyk. tehát magyar feliratos). A szokásos, ismeretterjesztő filmek közül ez azért tűnik ki, mert egy rendkívül furcsa szektát mutat be. Bár bizonyos vallásos szektákhoz képest (ld. Waco-siege), ez még nem is olyan furcsa. És még nem olyan szélsőséges.
A videoriport egy bizonyos Alan John Miller által alapított szektát mutat be, amely Miller birtoka környékén öszpontosul az ausztráliai Queenslandben. Központja egyébként egy nagy, kereszt alakú tisztás, középen a házzal. Miller azt állítja, hogy ő maga Jézus reinkarnációja, vagy második eljövetele. Híveinek egy népi pszichológiából, new age maszlagból álló ideológiát terjeszt, és egyfajta önsegítő csoportot vezet, bár itt a segítség erősen kétséges.
Kár lenne itt nekem arról hosszan értekeznem, hogy Millernek mennyire nincs igaza, miért nincs igaza, hol lehet megfogni, és miben lehetne kritizálni, hiszen az egész olyan nevetséges, hogy az olvasó lenézése lenne, ha mindezt a szájába rágnám.
Érdemes azonban a különféle részletek helyett néhány nagyon általános megjegyzést tenni. Először is, nehéz eldönteni, hogy Alan csupán az agykontrollhoz és hasonló "mentális tréninghez" hasonló üzleti humbugot csinál, vagy egy "komoly" szektát. Azaz nehéz eldönteni, hogy ő maga hiszi-e azokat az extraordinális hittételeket, melyeket magáról állít, vagy csak színészkledik. A szélhámosságra utal az, hogy amikor a riportban őt magát kérdezik, akkor sokszor kínosan röhögcsél (pl. 30:30), nyeglén viselkedik, stilárisan kiesik a szerepéről, nem látni rajta a magabiztosságot, határozottságot. Egyetlen helyen árulja el explicit módon magát, amikor elismeri, más nőt is "azonosított" már meg:) Mary Suzanne Luck mellett Mária Magdolnának (20:19). Itt nem bukik le teljesen, de azért erősen igazolja azt a gyanút, hogy ezt csak a csajozásért teszi. Ezután pedig gyanús, hogy a többi sem őszinte megtévelyedés, hanem az is szélhámos humbug.
Ha már Alan személyét vesszük, akkor tanulságos felmérni, hogy nem csupán nyegle, bohóckodó, és komolytalan, hanem ami ezekben benne van, hogy nem kifejezetten intelligens. Ugyanis egy intelligens ember is viccelhet, de az pont az intelligenciában különbözik a nyegleségtől. De ne legyünk szélsőségesen elfogultak! Ismerjük el, Alan nem hót hüje, csak éppen nincs száz fölött az IQ-ja.
Ezek után érdekes kérdés, hogy ha elképzelünk valamilyen szinten egy istent, és hogy Jézus, illetve Alan képében megjelenik a Földön (ok, tudom, nehéz), akkor ebbe belefér-e egy olyan átlagos intelligenciájú ember? Sok más egyéb mellett, egy Jézustól azért nem volna ildomos elvárni azt, hogy kivételesen intelligens? Sőt, mivel Jézus, vagy Alan állítólag maga isten, nem az lenne a várakozásunk, hogy hozzánk képes felfoghatatlanul intelligensnek kéne lennie? Elvégre a keresztény hívők legalábbis gyakran mondják, hogy "isten útjai kifűrkészhetetlenek", istennel kapcsolatban számunkra sok minden felfoghatatlan. Ehhez pedig hozzátartozna, hogy azért ha mi nem is értjük, isten csak érti a saját dolgait, tehát mérhetetlenül intelligensebb nálunk. Jó, persze mindez sok más sebből is vérzik, de erre most ne térjünk ki! És mondjuk lehetséges egy olyan ad hoc hipotézis, hogy isten intelligenciájából Jézusba vagy Alanbe csak egy rész sugárzik át. No de akkor is, hogy csak százas körüli IQ-ra fussa, azért az már gáz.
Ezek után vegyük szemügyre a felekezetet! A felekezet szó találó, mert lényegében félkegyelműekből áll. Ha Alan IQ-ja csak átlagos, akkor a többiek bizony a kifejezetten hülye emberek közül kerülnek ki. Ezek azok, akiket Alan meg tud hódítani tanainak. Láthatjuk, hogy nagyon sok érzelmileg zavarodott, zakkant, viselkedészavaros ember jön el a szeánszokra. Egyikből sem nézném ki, hogy mondjuk diplomája van, tanítani képes, vállalatot tud vezetni, nem bíznék rájuk felelősségteljes munkát. Nagy dicsőség lehet, ha az embernek ilyen nyája van. És hát amilyen a nyáj, olyan a villanypásztor: sokat elmond ez is Alanről.
Érdemes megfigyelni, ahogy azt a riporter is szóvá teszi, hogy Alan lényegében a megrendezett, kiprovokált érzelemkitörésekkel köti magához az embereket. Sokat beszél addikcióról, de igazából az érzelem-kitőrésre kondicionálja a híveit, függővé teszi őket ezek és maga iránt. A hívei tulajdonképpen olyan függő emberek, akik valamilyen perverz módon szeretik azt, ahogy Alan kihozza belőlük ezeket az érzelemkitöréseket, és újra és újra átélhetik a haragot, idegességet, kétségbeesést, önmarcangolást.
Legyünk itt nagyon óvatosak! Nem arról van szó, hogy ne létezhetne olyan pszichológiai, pszichiátriai technológia, amely az érzelmek felszínre hozatalára törekszik. Természetesen, ha vannak mélyen eltemetett érzelmek, akkor ezek felkutatása nagyon is értékes pszichológiai vagy pszichiátriai tevékenység. Csakhogy ezt olyan beszélgetés kellene, hogy kövesse, amelyben tisztázódnak a dolgok, és amely a gyógyulás irányába mutat. Lehetséges tehát egy drámai szeánsz, de utána valamiféle haladás kellene, hogy következzen, és ennek semmi nyoma ezeknél az embereknél. Alannek nem is célja ez, mert neki láthatóan az a célja, hogy az érzelmi problémáknál megfogja az embereket, és ehhez konzerválnia kell a problémáikat, nem megoldani. Jó példa erre az a férfi, aki azt mondja: "Amikor csak rá gondolok, sírok." (Alex, 24:33).
Ha már a riporter kritikájánál tartunk, akkor érdekes az, hogy a riporter, David Millikan maga teológus, sőt, metodista tiszteletes. Ebből mindjárt világos a motiváció is: a keresztény tiszteletes le akarja leplezni a konkurens, veszélyes, keresztény szektát. Természetesen az egyház szempontjából itt az az ideológia, hogy a káros elhajlásokat, eretnekeket leplezik le, de külső szempontból csak arról van szó, hogy egyik szekta ekézi a másikat.
A dolog igazán akkor válik mulatságossá, ha az Alan és Jézus közötti párhuzamot komolyan vesszük. Persze nem a reinkarnációt fogadjunk el igaz ténynek, hanem belegondolunk abba, hogy amit Alan csinál, az sok mindenben hasonlít Jézus cselekedeteihez. A kétezer évvel ezelőtti Jézus, ha egyáltalán létezett, csak egy szektavezér vol: maga köré gyűjtött hívőket, prédikált nekik dolgokat, igazából ki tudja, miket. Valójában egészen hasonló lehetett Alanhez, és a szektája is hasonló lehetett Alan szektájához.
David Millikan például megvádolja Alant, hogy elszakítja az embereket a családjuktól, és Alan teljesen jogosan védekezik úgy, hogy Jézus is ezt csinálta. "És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." Mt. 19,29. Itt is igaz az, hogy egy jó pszichológus munkája elvezethet egy megromlott kapcsolat szakítással való feloldásához. David kritikája az, hogy Alan egészségesnek tűnő kapcsolatokban is problémákat generál. Nehéz ezt ilyen kevés felvételből megállapítani, de a kilencedik perc környékén bemutatott szétszakított pár esete elég durvának tűnik. Az elmondottak hitelességét persze nem tudom ellenőrizni, szóval nem mondok ítéletet, és nem is szükséges ebben ítéletet mondanom a többi konklúzióhoz.
Érdekes az is, amikor a David Millikan azt kéri számon Alanen, hogy mindenféle jóslatokat tesz a jövőre nézve (29:00), katasztrófákról beszél. Alen azokhoz a jósokhoz tartozik, aki mindezt dátum nélkül teszi, szóval lebukhatatlan. És egyben komolytalan is. De hasonlók a bibliai jóslatok is, amelyek közül tudtommal csak egy valamennyire deadline-os van, a végítélet eljövetelének egy emberöltő alatti jóslata (Mt 24,34 Mt 13,30), amely tehát mindjárt meg is bukott. A többi bibliai jóslat pont ugyanolyan homályos, mint Alan jóslatai. Ugyanaz a szellemi igénytelenség jellemzi a Bibliát, mint Alant.
A megdöbbentő, és végleges tanulság tehát az, hogy miközben a riportban egy metodista lelkész kritizál egy szektát, és miközben egy pillanatig sem hisszük el, hogy Alan Jézus, de azt bemutatja, hogy általában milyen szánalmasak ezek a szekták. És azt is bemutatja, hogy milyen szánalmas lehetett anno, kétezer éve Jézus szektája, ha egyáltalán létezett. Mert ne feledjük, az összes keresztény egyház nem több, mint Jézus - a történelem szeszélyei folytán hatalmasra duzzadt, kissé elfajult - szektája! És a kétezer éves múlt ilyen szempontból édes mindegy (ld. Argumentum ad antiquitatem). Történelmi, vagy nem történelmi egyház, nagyjából egy kutya.
Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Büszkén jelenthetem be, hogy az MTA lapjában, a Magyar Tudományban egy olyan cikkem jelent meg, amely az ateizmus szempontjából fontos témákat feszeget hangsúlyosan Freund Tamással, és kevésbé hangsúlyosan Bolberitz Pállal kapcsolatban. Egész konkrétan kettőjük: "Hit és Tudomány" című riportkötetéről szól. Az igazán meglepő momentum számomra, hogy Freund Tamás válaszcikket írt a cikkemhez. Mivel a két cikk elérhető interneten, most hirtelen csak egy-egy idézettel linkelem őket.
"Freund Tamás tudományossága hibázik. Megbicsaklik ott, ahol igazolás nélkül, sőt logikai problémák ellenére hisz a lélekben, az aggyal való kölcsönhatásban. Láttunk számos olyan pontot is, ahol bizonytalan, csúszkál, ellentmondásos a véleménye. Ha pedig túllépünk a személyen, mert nem a személyt támadjuk, akkor az általános tanulság ez: hit és tudás ellentétes, és egy bizonyos ponton mindig meg is jelenik az ellentmondás." Brendel Mátyás: Hit és tudomány
"Olyan kérdések esetében fordul az ember a hithez, amely kérdéseket a természettudomány fel sem tehet magának: például mi létezésünk értelme, mi az eredete és sorsa halhatatlan lelkünknek. Hit kérdése az is, hogy ha a tér-idő dimenziók, azaz az anyagi világ létezésének kezdetét az ősrobbanásra tesszük, akkor azt vajon megelőzte-e egy tér-idő dimenziókon kívüli teremtő erő/szellem létezése és akarata – ahogyan a Biblia írja, kezdetben volt az ige –, vagy pedig a semmi robbant fel egyszer csak önmagától, önmagából, önmagáért, minden cél és elképzelés nélkül." Freund Tamás: Hit és tudomány
Részletes választ később írok, addig csak egy-két linket adok meg saját honlapomról ezekre a kérdésekre.
Nem tudom, Freund ír-e róla a könyvében (nem fogom elolvasni, de így tippre nem), de nagyon érdekelne, hogy mit gondol, hogyan nézne ki az ember, ha nem lenne lelke. Milyen lenne egy olyan emberiség? Tud a világban, a történelemben olyan jelenségekről, amelyek a szabad akaratnak köszönhetőek, nem az észnek és az érzelmeknek? Van elgondolása arról, hogyan lehetne bizonyítani, hogy ezen jelenségek nem az agyunk nagyobb komplexitásának köszönhető, hanem egy plusz tényező hozzáadásának?
Ez egy elég konkrét kérdés, nem értem, hogyan állíthatja, hogy a hitének a lélekben nincs átfedése a tudományosan vizsgálható kérdésekkel. Az ilyen jelenségek vizsgálata (szerintem) elég összetett valami, mesterségesintelligencia-kutatástól kezdve szociológián, pszichológián keresztül minden van benne, de bőven nem megfoghatatlan.
"egyértelmű, hogy ateista tudóstársaim hite az enyémnél is nagyobb, hiszen minden anyagi entitás megjelenését, .... egy semmiből eredő, céltalan ősrobbanás véletlenszerű eredményének tekintik." Gondolom nagy hit kell ahhoz, hogy ahelyett, hogy azt mondjuk, Hófehérke hozta létre az univerzumot, a hét törpével karöltve, egyszerűen kijelentsük, hogy nem tudjuk, de majd, ha/amikor eljutunk odáig, megvizsgáljuk ezt a kérdést is. Ha az emberek mind így állnának hozzá, még mindig barlangokban laknánk. Túl könnyű egy elsőre vizsgálhatatlannak tűnő kérdésre rásütni hogy márpedig nem vizsgálható és kész, azaz Hófehérke.
@CaenorhabditisElegans Freund elég keveset mond erről. Ne felejtsd ez egy riportkönyv, tehát arról beszél, amiről kérdezik. Persze lett volna rá bőven alkalom, hogy kifejtse ezeket, de sajnos nagyon nem tudjuk meg, hogy mi a lélek, a szellemi tulajdonságaink közöl éppen melyik az, amely Freund szerint transzcendens, és arról se tudunk meg eleget, hogy hogyan van ez a kölcsönhatás. Erről írtam a saját cikkemben.
Az Univerzummal kapcsolatban Hawking Nagy Terv c. könyvét ajánlom. Ma már az sem szükséges, hogy a "nem tudjuk" állásponton védekezzünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy van válaszunk a kérdésre, és a tudomány meg tudja közelíteni.
Nem hiszem, hogy véletlenül kerülte el a témát, szembement volna saját érveivel. Ha valami hatással van erre a világra annak mibenléte már nem hit kérdése. Azért egyszer leírhatná, hogy pontosan hogyan is képzeli ezt az egészet, könnyebb lenne szétszedni.
Az Univerzummal kapcsolatban mindig lesznek új kérdések, ez független attól, hogy épp hol tartunk a megismerésében. Nem műveltség, inkább felfogás kérdése, hogy az ember a felmerülő kérdésre azt feleli hogy "Isten", vagy azt, hogy "nem tudom, de majd..."
@CaenorhabditisElegans "Ha valami hatással van erre a világra annak mibenléte már nem hit kérdése. " Igen. Ez a nagy probléma a transzcendens lélekkel, illetve a dualizmussal.
Hát... elolvastam mindkét cikket. Kicsit mosolyogtam is közben. De nem lenézően, hanem azért, mert ez az ősi vita most is ott tart, mint a kezdet kezdetén: Semmi sem dőlt el. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mitől dől el egy kérdésre adott válasz helyessége? Hiszen mindig lesznek olyanok, akik a legkézenfekvőbb igazságokat is tagadják. Számomra az a kézenfekvő igazság, hogy nincs semmiféle szellemi, lelki, transzcendens szubsztancia, hogy ez az egész csak mese habbal. És az emberiség nagyobb része számára meg ez (az enyém) egy hamis álláspont. Ilyenkor szokták megjegyezni (ön)ironikusan: "Egymilliárd légy nem tévedhet." Számomra nem kétséges, hogy kik itt a legyek...
Freund valóban téved az "egész vonalon". A tévedése ontológiai természetű: Abban áll, hogy egy nem létező világot (a transzcendenst) feltételez. "Természetesen" meg sem próbálja bizonyítani, vagy igazolni az ebben való hitét, elegendőnek tartja elmondani, hogy "ő ebben hisz", oszt jónapot. De mivel a tranczcendens világot még soha sehol senki nem igazolta a legkisebb, leghalványabb és leggyengébb mértékben sem, ezen az érvnélküliségen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Ráadásul többször is arra hivatkozik, hogy a materialista tudósok "tudása" is csak hit. Itt egyúttal azt is bizonyítja, hogy nem tudja mi a különbség a hit, és a tudás között.
Math, hozzád is van pár szavam. ;-) Először is nem kell félni a "materialista" szó használatától. Helyette többször is a "monizmus" szót használod. Holott az itt kevés, hiszen - horribile dictu - idealista monizmus is létezik (ha az persze a kontextusodból nem is következik). Világosan és egyenesen ki kell mondani, hogy a természettudomány materialista. Az "értelmetlen" és az "ellentmondásos" fogalmait nem árt óvatosan kezelni. Hogy általában, vagy akár konkrétan mi az értelmetlen, azt nagyon nehéz megmondani. Hogy mi az ellentmondásos, azt könnyebb... Én az idealizmusra nem mondanám egyiket sem. Mert van egy harmadik ismeretelméleti kategória, ami pontosan ül rá: Hamis. Vagyis az idealizmus (benne az istenhit, és társai) egy hamis elképzelése, leírása a világnak. Ez a legfőbb jellemzője. Emellett lehet ellentmondásos is, de csak akkor ha az állításai között valóban vannak logikai ellentmondások. Nyilvánvaló, hogy a tételes (leírt) vallások sok állítása ellentmondásos ilyen értelemben (Léo Taxil egy egész könyvet írt erről), de a modernebb vallások (interpretációk) már igyekeznek olyan homályos fogalmakkal operálni, amelyeknek nem hogy a jelentése, de az értelme is kétséges. Pl. ugye a korai vallások antropomorf istenfogalma helyett a mai transzcendens istenfogalom. És valóban, talán ez az, amire már jogosan lehetne használni az "értelmetlen" kitételt. Csak nem biztos hogy célszerű, vagy eredményes ezt használni. Ugyanis magának a fogalomnak (értelmetlen) a jelentése (értelme) is kétséges, homályos. (De ebbe most ne menjünk bele.) Viszont a "hamis", vagy az "ellentmondásos" fogalmak jelentése egyértelmű. Ezért jobb ez utóbbi módon támadni az idealizmust, és a hangsúlyt arra helyezni, hogy az idealizmus egy hamis, és részben ellentmondásos elképzelés, álláspont, világnézet.
(Úgy láttam, nagyon sok közelmúltbeli hozzászólás eltűnt erről a blogról. Gondolom egy szerverkarbantartás során. Ez nem növeli a hozzászólási hajlandóságot.)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.
***
Házibuli, mint film részben esetleges választás, ezer másik filmre is rákérdezhetnénk, mégis, nem véletlenül választottam, tulajdonképpen számos szempontból roppant alkalmas mindannak elmondására, amit el szeretnék mondani a KDNP-Fideszes családtörvényéről, a médiatörvényről, a tákolmányról, és mind ama más nyilatkozatokkal elképzelésekkel kapcsolatban, amelyek arról szólnak, hogy valamiféle állami erkölcsi nevelést, kényszert vezessenek be, és különösen a családok és a nevelés területét érintik. No meg az egészséges életmódot, és a különadókat.
Sophie Marceu-nak sok viszonylag libertiánus filmje van. A Fanfanban egy varázslatosan szabad lányt, és a szabadszerelmet ábrázolják, a l'Etudiante-ben, egy bevallottan szexkapcsolatnak induló film fordul komolyba. A Marquise-ben egy prostituált-színésznőt játszik. Nem gondolom, hogy Sophie Marceau mindig maga válaszja filmjeit, de valahogy a filmjeinek nagy része a modern, liberális emberről szól, aki maga keresi útját, aki soha nem istennel foglalkozik, hanem inkább a szerelemmel. És amennyire tudom, ő maga is ilyen.
De a sok filmje közül közül egy bizonyosat emeltem ki a címben. A Házibuli ugyanis tulajdonképpen a gyereknevelésről és tini életről szól, pontosan egybevág a családtörvény témáival. És mégis, egy viszonylag ártatlan film. Továbbá nagyon ismert: tinédzserekre óriási hatással volt annak idején. Emlékszem, hogy napokig mennyire el voltam varázsolva. Egy olyan film, melyet anno - időközben felnőtt - emberek tömegei láttak , láthatjuk tehát, miféle "következményei" vannak, az ilyen filmek bemutatásának: mi vagyunk a következményei.
A házibuli (party) maga, mint téma par excellence az a helyszín, ahol a KDNP-Fideszes törvényeket meg lehet sérteni: a gyerekek sokszor hazudnak szüleiknek, elszöknek otthonról, isznak, szerelmeskednek, ma már füveznek is . Ha a KDNP-Fidesz valamit be akar tiltani, akkor a házibuli, mint olyan az abszolút ellenség kell, hogy legyen.
A Házibuli azért is abszolút találó választás, mert még a kádárizmus alatt bemutatták, engedélyezték a köztévében. Ha pedig a kádári rezsim alatt, amikor egyetlen tévé volt, és totális állami felügyelet, akkor is át ment ez a film, sőt, a rezsim egyenesen bemutatta a népnek, akkor azt gondolom, nem kell több érvet felsorakoztatnom amellett, hogy az nem egy olyan film, melyet be kéne tiltani.
Az egypártrendszernek ideális szocialista ember és a klérusnak ideális keresztény ember a legtöbb szóba jövő tekintetben egészen hasonló. Mind a szocialista rezsim, mind az egyházállam szorgalmas, békés, problémamentes, jól funkcionáló, kiszámítható, egysíkú családok tömegeit szerette volna látni. Valójában, ahogy erről már írtam, a keresztény és a szocialista ideológia nagyon sok szempontból hasonló volt, és a kommunizmus a klérussal leginkább amiatt volt ellenséges, mert egy rivális utópiát nyújtottak, és leginkább, mert az előző rendszer elnyomásába integrálódtak be. A keresztény és szocialista ideológiának egyaránt ellenséges a liberalizmus. És a Házibuli, akárhogy is nézzük, a maga ártatlan módján, de abszolút liberális.
Mégis, a kádárizmus végén annyit legalább beláttak, hogy az agymosást nem igazán lehet direkt módszerekkel végezni, vagy ha mégis, az visszaüt. Kell némi szórakozást, szabadságot, cirkuszt is adni a népnek a kenyér mellé. A jelenlegi, bimbózó egyházállami rezsim még nem tart itt, a diktatúra kiépítésénél még ez a tapasztalata nincs meg, és persze a történelemből egyáltalán nem tanul. Akármennyire is az elmúlt ezer évbe réved ez a rezsim, az ezer év tanulságait egyáltalán nem képes felfogni a történelemből.
Tehát a kádárizmus bölcsebb volt, és nem tiltatta be ezt a filmet, pedig mennyi ürügye és indoka lehetett volna rá. Hiszen ez a film mégiscsak egy kapitalista országból jött, ráadásul, ahogy a címe is kiemeli, központi témája egy fiatal lány magánélete, abban is a diszkó, a szórakozás. Aztán például ott van az az osztrigás jelenet, amely igazán nem a panelproli tipikus étele, és mi sem reprezentálja a dekadens burzsoázia luxusát. A filmben pedig igazán vonzó módon van bemutatva.
De Kádárék még sem tiltatták be a filmet, hanem engedték a Magyar Televíziónak bemutatni. Volt annyi realitásérzékük, hogy felismerjék, mi az, amit nem lehet az emberek fejébe verni.
Vajon van-e a Fidesz-KDNP-nek ilyen realitásérzéke? Azt nem állíthatom, hogy a Fidesz-KDNP be akarja tiltatni a Házibulit. De azt igen, hogy amit beszélnek, amit mondanak, amit törvénybe foglalnak, az alapján az következne, hogy be kéne tiltani. Miért is?
Vegyük először is Vic apját, aki megcsalja feleségét. Aztán el is válnak. Vic családja igazán nem az ideális keresztény család. Vic egyedüli gyerek, a család szétszakad, és amikor Vic nagyanyja újra házasodhatna, akkor látványosan a szabadságot, a szingli életet választja. Mit szingli, egyenesen szinglihorda életet! :) Kell-e ennél családrombolóbb minta?
Ezen kívül ott van még az a jelenet, amikor Vic prostituáltat játszik, és a film igazán nem a hét főbűn egyikének mutatja be ezt, csak amolyan tini baklövésként, amelyhez hasonló meg szokott történni egy-egy eleven fiatallal. És ez így is van. Szomorú lenne az olyan gyerekkor, amelyben nem fordul elő ilyen baleset, mert egy mentális és fizikai "kalitkában" játszódik.
Végül, vegyük észre, hogy miközben a Házibuli a Panteon körül játszódik, a templomot alig mutatják a filmben, és miközben az Henry IV. gimnázium a Saint Geneviéve templommal szomszédos, a filmben soha nem mutatják, ami nem lehetett véletlen, mert gyakorlatilag operatőri bravúr volt úgy beállítani a felvételeket, hogy azon a templom ne látszódjon. Számos jelenetben ott van a templom öt méterre jobbra a kép szélétől. És természetesen a filmben senki nem tűnik vallásosnak, soha, senki nem imádkozik, sehol egy feszület...
A film a szekuláris francia köztársaságban játszódik, és ezen belül is a liberalizmust, a szabad gondolkodást mutatja be. Vic egész családja a maga útját járja, éli a párizsi életét, szórakozik, sokszor megbotlik, talán tanul belőle, talán nem, de nagyon úgy látszik, hogy értékeiket, céljaikat, erkölcsiket maguk választják, és maguk viselik a következményeit.
Vic családja úgy él, hogy az teljesen ellentétes a KDNP-Fidesz családtörvény-politikájával. Vic nem mindig fogad szót szüleinek, a szülők nem tökéletesen nevelik a gyermeket, sokszor káros életet élnek, nem tudnak tökéletes példát mutatni, maguk is botladoznak az életben. De lehet-e ez másképpen? Reális-e elképzelni, hogy az átlagemberek ennél tökéletesebbé tudnak válni?
Először is, azt gondolom, pontosabban, ez kézenfekvő pszichológiai ismeret, hogy a tinédzser feladata, hogy részben ellent mondjon a szüleinek, elkezdjen a maga módján gondolkodni, ha kell, ellent mondjon a szüleinek, és meglássa, hogy mi az, amiben igazuk van, mi az, amiben nem. Meglássa, hogy bizonyos szabályok nem véletlenül vannak úgy, van értelmük. Meglássa, hogy mi az, amikor önállósodik, és milyen felelősség jár ezzel. Félig védett körülmények között, de már bontogatni tudja a szárnyait. Hogy máshogy bontogathatná, ha nem mond néha ellent a szüleinek? Sok esetben pedig a tini azt is megláthatja, hogy amit a szülei mondanak, az néha totál hülyeség, néha pedig csupán az egyik lehetséges életszemlélet, és lehet másikat is választani.
Mi a halált képzel a KDNP-Fidesz? Hogy a gyerek mindenben szót fogad a szüleinek, aztán egy csapásra, 18 éves korában, egy kapcsoló-váltással bölcs felnőtt lesz?! Hogy a jó fenébe válhatna bölcs felnőtté, ha előtte nem engedték meg neki, hogy gyakoroljon, tapasztalatokat gyűjtsön?!
Ami a szülőket illeti, ők persze ideális esetben elvárható, hogy rendesen neveljék a gyermekeiket. De ez csak egy ideál, és az ideálokat nem szabad törvénybe foglalni. Törvénybe azt kell foglalni, aminek betartása reális, amelynek megsértését egyértelműen meg lehet állapítani, és amelyet készek is vagyunk szankcionálni. Ha egy gyermek nem fogad szót a szülőnek, akkor esetenként változik, hogy ez helyes, vagy helytelen. Ugyanarról az esetről különböző embereknek, rendőröknek és bíróknak különféle felfogása lehet, és igazán nem kéne a gyereket államilag büntetni. Ha pedig az állam nem akarja büntetni, akkor mi keresnivalója a törvényben?!
Ha egy szülő "rosszul" neveli a gyermekét, arról is megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint valami rossz nevelés, amely mások szerint helyes. Erre még a tudomány sem mindig tud egyértelmű választ adni. De ami ennél is fontosabb, nem akarunk börtönbe zárni egy szülőt azért, mert botlott egyet a gyereknevelésben. Azt gondoljuk, hogy ez az ő hibája, az ő felelőssége, de nem az állam dolga. Rendezze ezt a gyerekkel, a házastárssal, a családdal, a barátokkal!
Bizonyos mértékig az embereknek joguk van hülyéknek lenni. Megengedjük nekik, hogy például, hogy auragyógyászhoz menjenek, és homeopatás gyógyszert vegyenek. Vagy mondjuk sokan dohányoznak, és ennek tudományosan elég jól igazolt káros hatását magukra vehetik. Megengedjük nekik, mert a károknak és élvezeteknek mérlegelését rájuk bízzuk.
Ha ezt megengedjük nekik, pedig, akkor miért ne engednénk meg egy szülőnek, hogy így-úgy-amúgy nevelje gyermekét, hiszen erre még a tudomány sem ad, és sokszor nem is adhat egyértelmű választ?
És pontosan ez az, ami teljesen ellentétes a Fidesz-KDNP bigott, földhözragadt, avit, korszerűtlen felfogásával. Pontosan ez az, amit a Fidesz-KDNP nem ért meg. Azt, hogy az emberek ma már igénylik azt, hogy a magánéletükben a saját útjukat járják. Nem fogadják már el, hogy a pápa mondja meg, hogy alkalmazzanak-e óvszert, nem fognak minden nap, de még csak minden vasárnap sem elmenni a templomban az aktuális utasításért.
Az európai, és ezen belül a magyar emberek többsége, ha vallásos is, akkor a maga módján az. Ha igényel is némi támaszt a hittől, akkor sem igényel részletes előírásokat. Ha időnként el is olvas egy önsegélyező könyvet tanácsokért, a polcra a könyvért maga akar nyúlni, maga akar választani, és ha megvette, és elolvassa, akkor vagy megfogadja, vagy nem.
De nem csak önsegélyező könyvekért nyúlhat. Olvashat regényeket, verseket, novellákat, filmeket néz, és ezekből is rengeteg tanulságos mintát, esetet, élettapasztalatot vesz. A modern embernek a valláson kívül egy csomó más, sokkal jobb minta áll rendelkezésére. Ha valamit az iskolákban a gyermekeknek tanítani kell, akkor az a művészet, az irodalom, esetleg erkölcs-filozófia, melyekből mintákat vehet. Erkölcsi előírást csak a szülők írhatnak elő, nem az állam. És ha a tinédzser elkezd ezeknek is ellent mondani, akkor ki a KDNP-Fidesz hogy megmondja neki, hogy melyik a helyes erkölcs?! A költők, regényírók, filozófusok nem tud egyetlen helyes erkölcsöt felmutatni, akkor ki a KDNP-Fidesz, hogy azt képzeli, ő tudja az egyetlen helyes utat?!
Az európai emberek a liberalizmus legalapvetőbb értelmében igenis teljesen liberálisak. Nem a neokonzervatív gazdaságpolitika, nem a kisebbségekkel és homoszexuálisokkal szembeni toleranciát tekintve, de a saját szabadságukat tekintve igenis mélyen liberálisak.
És az a rezsim, amely ezt el akarja tőlük venni, meg fog bukni. Nem azonnal mennek ki az emberek az utcára, de meg fogják utálni azt a rezsimet, amely beleugat a magánéletükbe, nem fogják szolgálni.
A Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.
A mai fiatalok igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic: szerelmesnek lenni, bulizni, szórakozni, és ha ezzel együtt jár, akkor csalódni. A mai felnőttek igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic családja: szabadon, sokszor hibákat elkövetve, tanulságokat levonva, vagy nem levonva. A mai ember házasodik, aztán elvál. Nevelnek gyerekeket, így-úgy-amúgy. Ilyen-olyan-amolyan konstrukcióban.
A mai gazdasági és technikai feltételek egy normális embernél, ha éppen nincs gazdasági válság, ha van munkája, akkor megengedik ezt is. Az emberek kibírják a szingliéletet, kibírják, ha egyedül kell nevelniük a gyermekeiket, vagy ha megint összeházasodnak valaki mással, és egy színesebb családot alapítanak, mint amilyen erről az egysíkú, keresztény elképzelés.
A mai emberek nem törnek össze ettől, és így sem boldogtalanabbak, mint a legkeresztényibb keresztény a maga mintacsaládjában, ahol esetleg csak azért vannak együtt, mert a vallásuk tiltja a válást, de egyébként már igazán utálják egymást. Azt gondolom, hogy az emberi szerelem ilyen, az evolúció ilyenre tervezte. Néhány gyermek felneveléséig tart ki, és aztán már nem. Az evolúció ugyanis "nem tervezett" hosszabb életre, miközben a technikai haladás ezt már lehetővé teszi. Az evolúció, és a technikai haladás meg hát mégiscsak valóságosabb, mint a vallási hittételek.
A technikai haladás, a huszonegyedik század már sok mindent lehetővé tesz, amit az evolúció "nem tervezett", és amit a kétezer éve alapított vallások sem terveztek. Ezek a vallások nem tudnak megoldást adni modern problémáinkra, elavultak, avitak. Elavultak voltak már a nyolcvanas évek Franciaországában, és elavultak a 21. századi Magyarországban.
Miközben az emberek egy része még továbbra is hívő, egyre inkább fordulnak új vallások fel, melyekkel a Fidesz-KDNP ellenséges, vagy még inkább, egész egyszerűen maguk keresnek megoldásokat. Mert a mai ember képes rá, és a legtöbben szerintem az élet mindenfajta nehézségeivel ellentétben inkább éli a maga által elhatározott életet. A maga csetléseivel, botlásaival, mert az szórakoztatóbb, érdekesebb.
Bár én a saját életszemléletehez hasonló értékrendszert szívesen látnék nagyon sok embernél, eközben semmiképpen nem cenzurával, és erőltetett agymosással nyomnám azt az emberek fejébe, hanem bíznék abban, hogy azért terjed el, mert jó így élni, mert ragadós a példa, mert erősek az érvek. Ezen túl pedig egyáltalán nem baj az, ha van néhány ember, aki nem így él, mert a varietas delectat: kívülről nézve egy bigott apáca is érdekes színfolt a világszemléletek "virágmezején". Ha néhány ember éppen ezt választja, hát hadd válasszák!
Ha pedig a KDNP és a Fidesz még a Házibulit sem akarja betiltani, mindama "családellenséges", antikeresztény tartalom ellenére, melyet felsoroltam, akkor mégis, mit akarnak? Láthatóan van itt egy óriási ideológiai meghasonlottság, tarthatatlan dolog. Miközben a médiatörvény már hatályban van, miközben a médiahatóság régóta létezik, nemhogy a Házibulit nem tiltanák be, ami azért igazán nevetséges volna, de mondjuk az ennél sokkal durvább kereskedelmi csatornákat sem.
A KDNP-Fideszes cenzúra akármennyire is nyomul az egypártrendszeres agymosással, valójában nem tud igazán fellépni a kereskedelmi tévékkel szemben. És ez jól is van így, mert az idő kerekét nem lehet visszafordítani.
A valóságshowkat meg nem kell betiltani. Én is egyetértek azzal, hogy sok közülük teljesen igénytelen, de amíg az emberek nem érnek el olyan szintet, hogy ennél igényesebb műsort igényeljenek, addig tiltással nem lehet ezt elérni. Az embereket igényességre nevelni igényes példákkal lehet. Azt gondolom -még ha a Házibuli nem is a legkomolyabb közülük - Sophie Marceau filmjei közül van pár igényes minta.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
ipartelepÁltalánosságban, itt az a kérdés merülhetett fel (a Donnaquijote-vel folytatott csörtében), hogy az istenhívők mindenben tévednek-e, vagy csak abban, amitől hívők, amely kérdésre a hitük vonatkozik. Természetesen ez utóbbi a helyes válasz. Mindenben nem tévednek, az eléggé nagy művészet lenne.
Egy másik kérdés az, hogy miért nem tévednek mindenben, ha...»
donnaquijoteKedves Uram! Nem haragszom. Véleménye hízelgő rám nézve. ;o) »
ipartelepKedves Donnaquijote, az ezt megelőző válaszomban árnyaltam az vallásos hit intellektuális kompetenciájával kapcsolatos véleményemet. Nem tehetek róla, hogy semmit nem értett meg belőle, és most azzal jön, mintha az lett volna az állítás, hogy ezek "összeférhetetlenek". Pontosan azt fejtegettem elégé hosszasan, hogy az egy bizonyos területen tanúsított jártasság, és a...»
donnaquijotePersze, hogy valahol már készen volt/van ez a lista, aminek a bemásolt szelete csak töredéke egy sokkal hosszabb felsorolásnak. Csupán illusztrációja annak - a teljesség igénye nélkül - , hogy a hit és az intellektus nem összeférhetetlenek. Egyébként az ateizmus is hit, éppolyan bizonyíthatatlan, mint az istenhit. A férjem ateista,...»
ipartelepNo csak vallja be maga csintalan, hogy ezt a listáját nem most bogarászta össze, hanem már készen van a számítógépén, és mindig bemásolja, amikor valami ultima ratiora van szükség. ;-) Csak Einsteint hiányolom a sorból. Tényleg, miért nincs ott? Maga nem hiszi, hogy Einstein is vallásos volt? Javaslom, gyorsan vegye...»
Jól sejtem, hogy ő az a Bartus László, aki benne volt a Hit gyülekezetében, majd kiugrott onnan, és írt egy botránykönyvet? Ha igen, akkor az ilyen ember nem hiteles. Miért nem hiteles? Azért, mert akinek felnőtt korára csak annyi esze van, hogy hívő legyen, az intellektuálisan komolytalan. Van rá két nagymálnám, hogy most is hisz valamiféle istenkében (valaminek lennie kell, ésatöbbi), és csak az a baja a hitgyülivel, meg a katolikusokkal, hogy ők ugyanazt a hülyeséget a saját dogmáik szerint zsolozmázzák. Komolytalan mind...
"Ateista párt". Gondolj csak bele abba, hogy a politikai pártok nem bármely eszme, elv, hanem kifejezetten politikafilozófiai elvek alapján szoktak szerveződni. Ez azért van, mert a pol.fil. mondja meg, hogy mi legyen a társadalommal, és a gazdasággal (természetesen erről mindegyik mást mond). Az ateizmus gyakorlatilag csak egyetlen egy témáról mond valamit, és ez egy olyan helyre, szerepre kevés, ahol is az össztársadalmi problémákról kellene állást foglalni. Ezért az ateistáknak nem _politikai pártként_, hanem valami más szervezetként kellene, vagy lenne jó tömörülniük. Bár amennyire önfejű, önálló- vagy szabadgondolkodó népség, szerintem nehezen menne nekik ez a közös nyáj cucc...